Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXI. Ferencesek és a Szentföld. Irta: P. Takács Ince O. F. M

Nicosiában, Famagostában, Pafóban és Limassolban vannak rendházai. Sziriában pedig Sión hegyén, Urunk sírjánál, Betlehemben és Beyruthban vannak kolostorok. Názárethben is volt rendház, ezt azonban a hitetlenek acsarkodása miatt el kellett hagyniok. A XV. század jelentős eseménye, hogy capistranói Szent jános is járt a Szentíöldön és ott az obszervanciát a konventualizmussal szemben diadalra juttatta 1439-ben. Ettől kezdve a szentföldi rendtartomány az obszerváns irányhoz kapcsolódott.

1) Szent Ferenc rendjének, de a szentföldi kusztódiának történetében is sarkalatos évszám 1517. A rendben azért, mert ekkor történt X. Leó óhajára, az obszervánsok és a konventuálisok kettéválása. Palesztina történetében pedig jelentőségteljes ez az év azért, mert ekkor cserélt gazdát. Ugyanis 15l7-ben Sziria és Palesztina I. Szelim török szultán (1512—1520.) uralma alá jutott. A ferenceseknek azonban a törökök alatt sem volt jobb sorsuk, mint eladdig az arabok alatt; hisz mohamedánok voltak ezek is ép úgy, mint amazok. A török szultánok közül nem egy jóindulattal viseltetett ugyan a keresztények és a ferencesek iránt, de az alantas török hatóságok legtöbbször megvetéssel és gyűlölettel fordultak ellenük. Ebből folyólag a szenvedések és bántalmazások a török uralom alatt is folytatódtak. Történetüknek háttere e korban is a szenvedés, mely elkísérte őket a legújabb időkig (1920.), amidőn utoljára ontották vérüket a török uralom alatt. Szükségtelen e helyt évszámokra külön-külön rámutatni, avagy eseményeket felsorolni. A ferencrendiek mérhetetlen szenvedések dacára is hűségesen szőtték a Szentföld történetének szálait, amely olyannyira páratlan a maga nemében. Nem tágítottak. Sőt a tudós P. Golubovich, a Szentföld történetírójának szójárása szerint Palesztinában valóban regno francescano-t, ferences birodalmat alapítottak. 3. a) A ferencesek szentföldi működése az apostolkodás egy különös fajtája. Ők ugyanis az egyháznak nem híveket nyerni voltak hivatva elsősorban, hanem a kereszténység legdrágább emlékei, a Krisztus Urunktól megszentelt helyek megőrzésének tisztje hárult reájuk. Ezért életük fő- és alapvonása a védekezés. Mivel pedig a mohamedánság tengerében egyedül ők voltak a kereszténységnek képviselői, ezzel egyszersmind a nyugati szellem exponensei is lettek ott Keleten. Keresztények mohamedánok között, nyugatiak keletiek között: innen fölöttébb súlyos helyzetük. A ferencesek azonban megvédték a reájuk bízott szenthelyeket. Vérükkel festettek pirosra minden talpalatnyi földet. Közel 3.000 azok száma, kik ott vértanúságot szenvedtek, mert bátor és hív őrei voltak az Üdvözítőtől megszentelt rögöknek és nem engedték a legősibb jogokat sárba tiporni. Néhány eset hathatósan meggyőz bennünket a mondottakról. Midőn 1244-ben az északi vad, úgynevezett khorazmin törzsek elpusztították a szent várost, Jeruzsálemet, az Úr sírhelyét feldúlták és 5.000 keresztényt, köztük sok ferencest is fölkoncoltak, — mint ezt IV. Ince pápának (1243—1254.) 1245-ben kelt Terra Sancta kezdetű bullája követ*) Holzapfel i. m. 239. old. ; v. ö. Bölcskey Ödön : Capistranói Szent János élete és kora. I. k Székesfehérvár, 1923., 106—107. — Újabban P. Vicari konventuális (Miscellania Francise. XXIII. 1922, 35—42.) a coenaculumot a konventuálisok számára követelte. (A coenaculum egyike a legdrágább szent helyeknek). Érveit P. Leonard. Lemmens O. F. M. (

Archiv. Franc. Hist. XVI. 1923., 57—62) pozdorjává töri. A coenaculum Róbert nápolyi király örököseié 1