Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXI. Ferencesek és a Szentföld. Irta: P. Takács Ince O. F. M

zők hatalmába esnek: az arab katonák 14 ferencrendit gyilkolnak le és hasonló sorsra jutnak Szent Ferenc leányai, a klarisszák is. Ezek, hogy a bestiális mohamedán harcosok kéjvágyától megmenekedjenek és erényüket megőrizhessék, az apátnő indítványára vértanuságuk előtt valamennyien önkezükkel levágták orrukat.

1) A ferenceseknek szentföldi tartózkodását illetően legfontosabb okiratok VI. Kelemen pápa (1342—1352.) Gratias agimus és Nuper carissimae kezdetű 1342. november 21-ről keltezett bullái.

2) Ezek szerint a nápolyi király, Róbert (1309—1343.) és neje Sancia, megegyezést kötöttek a szultánnal, hogy egyes szenthelyek a keresztények kezén maradhassanak. Nevezetesen, hogy a ferencesek a Szentsir egyházán belül tartózkodhassanak és ott szent misét, valamint egyéb ünnepélyes liturgikus ténykedéseket végezhessenek; hogy az Úrvacsora termét (coenaculum) s a kápolnát, melyben az Úr Szent Tamásnak megjelent, őrizhessék. A pápa megengedi, hogy a királynétól Sión hegyén 12 ferences számára alapított konventben állandó tartózkodási helyük legyen. Ettől fogva biztosíték volt a ferencesek kezében mindkét részről ; a mohamedán hatalom részéről is, de a katholikus világegyház réA TÁBORHEGYI BAZILIKA HOMLOKZATA. széről is. Ezután mint egyedül jogos és elismert közegek forgolódhattak a szent helyeken. Mivel pedig a Szentföldre valamennyi provinciából toboroztak rendtagokat és mert hova-tovább növekedett a szent helyeken működő rendtartomány tekintélye, azért az 1376-i aquilai generális káptalan különleges kormányzati szabályokat alkotott a szentföldi provincia részére.

8) Ez időtől kezdve bir nagy tekintéllyel a sionhegyi guardián (jelenleg a szentföldi kusztos), mert őt rendelték az összes szent helyek felügyelőjévé és őrzőjévé. Az erre vonatkozó és egyéb különleges konstituciókat alvernai Bertalan dolgozta ki 1376-ban, melyek természetesen az idők folyamán többé-kevésbé módosultak. Ez időtől fogva Sión hegye, vagy tágabb értelemben maga Jeruzsálem, képezi a központot és a terjeszkedési mozgalom fókuszát. A XIV. század végén a szentföldi tartomány már átlépi a szorosan vett Palesztina határait. Pisai Bertalan 1390. körül ugyanis azt írja,') hogy a szentföldi provinciának két kusztódiája van: a nicosiai (Cyprus sziget) és a sziriai. Az elsőnek ') Analecta Francise. III. 1897., 420—21. — Biblioteca IV. 52—53. — a) P. H. Holzapfel: Manuale históriáé Ordinis Frairum Minorum. Friburgi, 1909. 238. — Anal. Franc. IV. 533.