Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XX. A ferences missiókról. Irta: P. Schrotty Pál O. F. M

északamerikai írók elhallgatási és kiforgatási bűneit és egyebek közt azt is nyiltan hangoztatják, hogy igazságtalanság, ha a legelőkelőbb idevágó angol műben Kolumbusnak, a történelem egyik legnagyobb emberének és Brazília, California, Új-Mexicó, Florida stb. fölfedezőinek, kik kivétel nélkül mind spanyolok voltak, még csak neveit sem említik. Hollandiában is dereng az igazság: több figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek. Sőt újabban még katholikus oldalon is élénk publicisztikai vita folyt a fölött a súlyos történelmi vád fölött, mely szerint a protestáns hollandi kereskedők japánban lábbal tiporták a feszületet közönséges kereskedői érdekekért. Az ellenérvek nem mindig meggyőzőek ! A katholikus missióstörténetnek egyik legérdekesebb országa Japán, melynek apostoli megmunkálása — mint egy régi krónikaíró megjegyzi — több véráldozaíba került, mint az anyaszentegyháznak többi missiói összesen. Az ottan folyó évszázados üldöztetések tartamát, úgy a vértanuk számát, valamint a hithirdetők és keresztények hősies magatartartását illetőleg, legjobban hasonlíthatók az első keresztény századok pogány császárjainak keresztény üldöztetéséhez. A ferencesek ebbe a nagy szigetországba is a Philippini szigetekből jövet hatoltak be. A kereszténységet portugál kereskedők vitték először Japánba 1542-ben. Mikor visszatértek, három japán ifjút vittek magukkal Maiakkába. Éppen ekkor tartózkodott ott Xavéri Szent Ferenc. India nagy apostola elküldötie őket Goa-ba, Joannes de Albuquerque ferences érsekhez, ki alaposan kioktatta őket hitük igazságaiban és 1548. Pünkösd ünnepén mint az első japánokat megkeresztelte. Mikor Xavéri Szent Ferenc 1549-ben japánba hajózott, ez a három keresztény japán elkísérte őt. E nagy szent vezetése alatt rendkívüli munkát fejtettek ki a jezsuiták és nagyszerű eredményt tudtak fölmutatni. A ferencesek először 1583-ban tették be lábukat Japánba, amikor P. Joannes Pobre missionárius Chínából Japánba ment. Rendkívül szigorú élete, nagy bűnbánata, apostoli szavainak hatalma maradandó hatást gyakorolt a japán keresztényekre, úgy, hogy 1592-ben több keresztény község azzal a kérelemmel fordult a Philippini szigetek franciskánusaihoz, hogy küldjenek nekik hithirdetőket a rendjükből, mert a császári dekrétumok miatt már évek óta meg vannak fosztva a missionáriusok áldásától. Erre a kérelemre Szent Péter Baptista több társával 1593-ban elindult Japánba és miután éppen akkor Spanyolország és japán között tárgyalások folytak, a Philippinák kormányzója fölhasználta az alkalmat és a testvéreket mint követeket küldötte japánba. Az ottlévő jézus-társasági hithirdetők rámutatván XIII. Gergelynek 1585-ben kiadott bullájára, mely azzal a nagy horderejű kiváltsággal ruházta fel a jézus-társaságot, hogy japánban kizárólag csak ők hirdethetik az Evangéliumot, kifogásolták a ferences testvérek Japánba való megérkezését. Viszont ezzel szemben ők V. Sixtus pápának 1586-ban kiadott bullájára hivatkoztak, mely megszorítás nélkül letelepedési szabadságot biztosított a testvéreknek a Philippinákon és a szomszédos államokban. Egyébként is a testvérek küldetését a mérvadó egyházi közegek beható tanácskozása és érett megfontolása előzte meg. Később ezek az ellentétek meg szűntek, mert a nagy üldöztetések alatt mindig testvériesen együtt látjuk őket a vértanúhalálban. Alighogy megérkeztek, intenzív munkába kezdtek. Csakhamar Miagi, Nagasaki, «