Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIX. A ferencesek hatása a hitélet fejlesztésére. Irta: Bötcskey Ödön O. Cist

2. Krisztus vállaira veszi a keresztet, 3. Cyrenei Simont arra kényszerítik, hogy Krisztusnak segítségére legyen a kereszt vitelében, 4. a síró asszonyok, 5. jézust megfosztják ruháitól, 6 a keresztrefeszítés, 7. az Üdvözítő halála a keresztfán, 8. a keresztről való levétel, végre 9. az eltemetés, illetve sírbatétel. Öt jelenet a hagyományokból van véve, nevezetesen Krisztus háromszori leroskadása a kereszt súlya alatt, továbbá találkozása a Boldogságos Szűzzel és találkozása Veronikával, aki kendőjét nyújtja az Üdvözítőnek, hogy verejtékét letörölje és aki ezért azzal jutalmazza meg a jószívű Veronikát, hogy a maga képével ékesítve nyújtja vissza a kendőt. Ennek a 14 jelenetnek, más szóval stációnak látogatói számára a pápák már a régebbi időkben is nagy búcsúkat engedélyeztek. V. Kelemen pápa 1312-ben a Szentsír őrzését Jeruzsálemben a ferencesekre bízza, akik hamarosan felkarolják a keresztúti ájtatosságot és azt elterjesztik az egész egyházban. Egyébütt a keresztúti stációk felállítása csak a XV. században kezdődik. Boldog Alvaras, Szent Domonkos rendjének tagja 1405-ben a spanyolországi Kordovában állítja fel először a 14 stációt a saját kolostorában. Boldog Bernardino Caimo franciskánus, aki valamikor Jeruzsálemben volt guardian, 1493-ban a Monte Varalloban, Milano mellett állították fel a keresztutat, teljesen a jeruzsálemi keresztút mintájára. Borromei szent Károlyról feljegyezték életírói, hogy sokszor tartózkodott ebben az *Uj Jeruzsálemében. A mai formájában ismeretes keresztúti ájtatosságot szent Leonardo da Porto Maurizio kezdeményezte és terjesztette el.

1) Eleinte a keresztúti ájtatosságok nem jártak búcsúkkal. XI. Ince pápa 1686. szeptember 5-én kelt brevejével ugyanazokat a búcsúkat engedélyezte, amelyeket elődei a jeruzsálemi keresztutat járók számára engedélyezett, de ezeket csak az observans szerzetesek és apácák nyerhették el, ők is csak akkor, ha a kegyelem állapotában voltak és ha a stációk az ő templomaikban voltak felállítva. XIII. Benedek pápa 1726. március 3-án ezt a privilégiumot kiterjesztette az összes hívőkre, XII. Kelemen pápa pedig 1731. január 16-án azt is megengedte, hogy nemcsak a ferencrendiek templomaiban, hanem másutt is, sőt a szabadban is felállíthatók a keresztúti stációk. XIV. Benedek pápa 1741. augusztus 30-án kelt rendelkezésével némileg megszorítja elődjének ezt az intézkedését, amennyiben úgy intézkedik, hogy városokban és olyan helyeken, ahol ferencesek vannak, csak az utóbbiak templomaiban állíthatók fel a keresztúti stációk. IX. Pius pápa azután 1871. május 14-én megszüntette ezt a korlátozást és elrendelte, hogy a szomorú időkre való tekintetből a szent keresztút ájtatosságát az egész világon el kell terjeszteni. (Ut pia viae crucis exercitatis tristissimis hisce temporibus magis magisque promoventur ac illius stationum erectio, sublata Iimitatione enuntiata, ubique in ecclesiis et locis piis fieri possit.

2) A keresztút felállítását és búcsúkkal való ellátását a pápák minden időben Szent Ferenc rendjének legfőbb elöljárójára, a miniszter generálisra ruházták, akik ezt a hatalmat nemcsak a rendtagoknak, hanem más szerzeteseknek vagy világi papoknak is megadhatják. A pápa ritkán használja ezt a hatalmát s akkor is csak olyan helyeken, ahol nincsenek ferencesek. - Ez az ájtatosság egyike a legkedveltebbeknek, mert a vele járó búcsúkat a betegek, vagy akadályozottak is elnyerhetik, még pedig a keresztúti keresztecske által. E kereszteknek búcsúkkal való l) Holzapfel i. m. 226. — 3) Thalhofer : Handbuch der Liturgik. I. 824-880.