Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIX. A ferencesek hatása a hitélet fejlesztésére. Irta: Bötcskey Ödön O. Cist

tumát, vagy tárgyát sem, legyen az betlehemi jászol, a Golgota keresztje, az utolsó vacsora kenyérmorzsája, vagy bármi, ami Krisztus isteni személyével összefüggésbe hozható. Innen értjük azután meg a ferencesek mindeneket felülmúló Krisztus-tiszteletét, amely az Oltáriszentség tiszteletében éri el kulminációját. Krisztus tiszteletére vonatkozik pl. Szent Bonaventurának az az 1265 bői származó rendelete, hogy a húsvéti gyertyát a feltámadás napjától Krisztus mennybemeneteléig, tehát Áldozócsütörtökig meg kell gyújtani az ünnepélyes istentiszteletek alkalmával.

1) Ezt a szép szokást azután a Congregatio Rituum 1607. május 19-én kelt határozatával az egész egyházra kiterjeszti. A keresztényeknek mindenkor egyik kedves ereklyéje volt az a jászol, amelyben a kisded jézus feküdt. Szent Ilona császárné Betlehemben ezüst lapokkal vonatta be ezt a jászolt és márványból készült barlangba helyeztette. Theodorus pápa (642-649.) idejében ez a jászol Rómába kerül, mert őrzői nem látják többé biztonságban a betörő perzsáktól és szaracénoktól. Rómában a Basilica Sanctae Mariae maior-ban helyezik el ezt a Krisztus bölcsőjévé lett jászolt és a templomot ez időtől fogva »Beata Maria ad praesepe« névvel is nevezik. Itt minden évben december 24-én ünnepélyesen közszemlére teszik, hogy a hívek is láthassák ezt a drága ereklyét. Maga Szent Ferenc a kezdeményezője egy külön ünnepélynek, amelyet »jászol-ünnepély« néven ismerünk. Amikor ugyanis Szent Ferenc 1223-ban Rómában járt, arra kérte a pápát, engedné meg, hogy a karácsony szent estéjét olyan körülmények között ünnepelhesse meg, mint aminők között az Üdvözítő megszületett. III. Honorius teljesítette a kérést, mire Ferenc Greccioba, a Rieti közelében levő falucskába ment, ahol egy előkelő úr lakott, akivel Szent Ferenc baráti viszonyban élt. Ez az előkelő úr azután mindent Szent Ferenc szándéka szerint intézett el. Karácsony estéjén a völgy egyik kiszemelt helyén jászolt állított fel, azt megtöltötte szénával és a jászolhoz ökröket és szamarakat köttetett. A közeli kolostorból tömegesen jöttek Szent Ferenc rendtársai erre a helyre s a nép is seregesen tódult a jászolhoz. Az erdők és sziklák visszhangzottak a szerzetesek és a hívő nép énekétől. Ferenc maga is könnyes szemekkel állott a jászol előtt és lelke telve volt szent áhítattal. A jászol fölé oltárt emeltek és éjfélkor megkezdődött a mise. Szent Ferenc mint diakónus segédkezett e misében, messze hallatszó hangon énekelte az evangéliumot, azután pedig prédikált az isteni kisdednek, a nagy királynak születéséről, aki a szegények iránti szeretetből maga is szegénnyé lett és így megszentelte a szegénységet. A hallgatók könnyeztek és meghatott lélekkel tértek otthonukba.

1) Ettől kezdve egyre általánossabbá vált a jászol felállítása, amely szép szokás, mint a karácsonyi hangulat egyik előmozdító tényezője lassankint az egész világon elterjedt. Szent Ferencnek a Megváltó keresztjének tövében végzett naponkénti elmélkedései szívére, lelkére, egész valójára nagy hatással voltak. Amikor lelkében átgondolta a megváltás kínjait, megeredtek könnyei és nem egyszer leírhatatlan szívfájdalmak vették elő. Az Üdvözítő Szent Ferencnek e lángoló szeretetét azzal jutalmazta meg, hogy öt szent ') Wadding: Annales Minorum. IV. 219. — a) S. Bonaventura: Leg. de Franc. cap. 10. VII. 291. (Opera ad Luydum. 1668 ) — Holzapfel i. m. 226.