Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVIII. A ferences szónoklat szelleme. Irta: Brisits Frigyes 0. Cist

naiv, őszinte és töretlen. Ezek a körülmények nem kedveztek olyan egyéniségnek, mint aki ott élt Umbriában s művészetté emelte az élet stílusát is.

1) De minden harcias, küzdelmes formája mellett is megvalósította Szent Ferenc gondolatát: megreformálta a cselekvés lelkiségét s általában a népmozgalmak durva ösztönösségét leszerelte és spirituálizálta s újra egyénítette bennük az embert. Igazságtalanok lennénk azonban, ha e ponton megfeledkeznénk arról az irányzatról, mely a franciskánusokkal kezd terjedni s melynek hatása — habár átalakítva is, — de mindig érezhető a ferences prédikációkban: a skolaszticizmusról. A skolaszticizmus alapjában nem kedvezett a szent beszéd szónokiasságának,

2) kissé racionalizálta a szónoki indulatot, de mindenesetre fegyelmezte, belső formáját alakította, szerkezetileg művészi alakiságot adott neki. A franciskánus szónoklatnak éppen az a nagy érdeme, hogy a skolasztikus formáknak életszerűséget adtak, áthevítették, gyakorlati értékké változtatták át őket, az elméleti gondolatot cselekvő gondolattal helyettesítették. A franciskánus szónoklat anya/egye: a voluntarizmus tehát magyar földön is megmarad. Ebből a szempontból a vezető szónoki elmék mind megegyeznek. Temesvári Pelbárt latin mondatainak skolasztikus vértjén éppen úgy átüt, kifeszül ez az akarati hév, mint Laskai Osvát aranyos tudós homiliain, vagy Kapisztrán János lírai, szenvedélyes olaszosságán.

3) Temesvári Pelbárt erre gondol, midőn Stellariuma Prológusában ezt írja : Huic operi manum apponam stilo quidem rudi et sensu ac verbis imperitis materiam ministráns simplicioribus praedicatoribus ampliora exinde eliciendi. Laskai Osvátnak is ez volt a szándéka, amint ezt a Biga Salutis előszavában mondja: Sincero revera intuens dilectionis affectu plebis praesertiim villanae vei rusticanae perutilem et necessariam doctrinationem simplici et rudi indigentem salutis alimento,... inculto stilo etiam perspicaciora et difficiliora complanando eisdem quasi pulmentum pabulum vitális vitae in his congessi sermonibus.

1) S ennek a beszéd-stílusnak szinte tipikusnak mondható hatásáról számol be Sopronyi Péter, mikor a Sienai Szent Bernardin iskolájának legnagyobb tanítványáról: Kapisztrán Szent jánosról ezt írja : »In regno Hungáriáé Budae, in Alba Regali, Quinque ecclesiis, Chanadino, Zegedino et aliis civitatibus Ungariae populus innumerabilis confluit, ita quod homines in dictis civitatibus dicebant, quod nunquam tanta multitudo hominum visa est: victualia eis non sufficiebant et maxime panes pro tanta multitudine; et tenebant se beatos, ut ipsum Beatum Patrem possent videre et audire, quam maxime tangere et colloquia secum habere: ito quod a multis temporibus iudicio illorum, qui bene sentiunt, ab omni populo ita desiderabilis ad videndum et ad audiendum unquam simult visus est.« 2) Sajnos, a történelmi feljegyzések hálátlanok voltak ama munka iránt, amelyet ezek ') V. ö. Szabó Pius: I. m. Előszó., 133—167.; 171—191. 1 3) Mihálovics: I. m. 120-121. 1. ;

|) Böröcz Marcell: Ferencesek a magyar irodalomban. Pécs, 1911. 66—120. 1. — Szilády Áron: Temesvári Pelbárt élete és munkái. Budapest, 1880 — Horváth Cyrill: Temesvári Pelbárt és beszédei Budapest, 1889. 4) Mihálovics Ede: A katolikus prédikáció története Magyarországon. Budapest, 1900. I. 91. 137. 1. — Rézbányai József: Az egyházi szónoklat története. Esztergom. 1904. 1. 157. 1.