Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVIII. A ferences szónoklat szelleme. Irta: Brisits Frigyes 0. Cist

belső formája inkább a ráhatás, mint a meggyőzés, inkább a megindítás, mint az elméleti igazolás célja szerint alakul ki. Hallgatóival együtt bánkódott, lelkesedett, szenvedett és örült. A legendaíró Celanói Tamás is éppen ezeket a vonásokat emeli ki beszédeiből : »Nam cum inter multa milia hominum verbum Dei saepissime praedicaret, ita securus erat, ac si cum familiari socio loqueretur. Populorum maximam multitudinem, quasi virum unum cernebat et uni, quasi multi— tudini diligentissime praedicabat. De puritate mentis providebat sibi securitatem dicendi sermonem et non praecogitatus mira et inaudita omnibus loquebatur. Si quando vero aliqua meditatione praeveniret sermonem congregatis populis et meditata quandoque non recordabatur, loqui alia ignorabat. Absque rubore aliquo confitebatur populis se multa praemeditare, quorum nihil penitus potest recordari, sicque de subito tanta eloquentia replebatur, ut in admirationem converteret animos auditorum.« *) Abban is új volt Szent Ferenc, hogy beszédeit rendkívül konkrétül építette fel s mindig tekintettel volt hallgatóinak szemlélet-tartalmára. Azonban nem vagyunk hajlandók ezért őt csak népszónoknak tartani, mert e szónoki vonása nála csak a világosság művészetét jelenti, de nem azt, hogy feladta volna egyúttal szónoklataiban a gondolat és ízlés nívóját. Életírója is homályosan utal erre: »Licet autem evangelista Franciscus per matePÁDUAI SZENT ANTAL rialia et rudia rudibus praedicaret, utpote qui sciebat, plus opes virtute, quam verbis, tarnen inter spirituales, magisque capaces mirifica et profunda parturiebat eloquia; brevibus innuebat, quod erat ineffabile, et ignitos interserens gestus et nutus, totos rapiebat auditores ad coelica. Non distinctionum clavibus utebatur, quia quos ipse non inveniebat, non ordinabat sermones; dabat voci suae vocem virtutis vera Veritas et sapientia Christus.« 2) Ezért lehetne minden szent beszéde elé szónoki jeligéül odatűzni egész életét magába foglaló kedves szavait : »Ave regina sapientia ! Deus te salvet cum tua sorore pura sancta simplicitate.« 3 l) Vita prima c. XXVII. — 2) Vita Secunda. c. L. — 3) U. ott c. XIX.