Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XVII. Rogérius Bacon és a tapasztalati tudományok. Irta: Dr. Mester János

Közuetue Kopernikusra is van hatása. Fossombrone püspöke, Middelburgi Pál, művének felét Rogeriusból írta ki (Paulina de recta celebratione Paschae) s ő volt az, aki Kopernikust jobb táblák készítésére ösztönözte és rávezette nagy problémájára. Figyellembe véve Rogerius nagy alkotótehetségét, továbbá nyilatkozatát, mely szerint jobban is lehet magyarázni a csillagok mozgását, ezenfelül a körülményt, hogy sokat kiírnak belőle, de idézni nem szokták, valószínűen ő az az ismeretlen doktor, aki Franciscus de Mayronis 1322-ben írt müve szerint azt állította, hogy »a mindenségnek jobb berendezése volna, ha a föld mozogna és az ég állna«. Mindenesetre sajnálatos, hogy erre a problémára nem fordított nagyobb gondot és sok időt fecsérelt el astrológiai jóslásokra. Olyan rögeszme-féle volt ez nála, mint Newtonnál a Titkos jelenések magyarázata. Általában mégis elmondhatjuk, hogy Bacon az időszámítás és a csillagászat terén sem hiába élt és küzdött. A filozófiában nagy hatással van a Ferencrendben keletkező új áramlalra, mely Duns Scotusban éri el legfőbb magaslatát. Charles és Little ugyanis kimutatják, hogy egyenesen ő sugalmazza Guillemus de Marat, ki Correctorium fratris Thomae címén a leghíresebb támadóiratot adta ki Szent Tamás ellen és az angyali doktor 117 tételét cáfolja benne. A mű igen nagy tekintélyre tett szert és a Ferencrend generálisa ki is adta rendeletben, hogy Szent Tamás Summáját a rend kebelében csak ezekkel a magyarázatokkal szabad leírni és terjeszteni. Az elvont okoskodás, az elméleti bölcselkedés azonban nem igazi eleme, sokkal többet tesz a nyelvtudományok fellendítésére. Nemcsak a század egyetlen görög nyelvtanát írja meg, hanem szót emel úgy a keleti nyelvek érdekében, mint az európai nemzeti nyelvek érdekében, mert ezek tanulása a tudományokon kívül előmozdítja a politikai, kereskedelmi összeköttetéseket és biztosabbá teszi a nemzetközi békét. Picavet határozottan őt tartja az összehasonlító nyelvtudomány, a nyelvbölcselet és a szövegkritika megalapítójának. A Szentírás latin szövegének javítására vonatkozó javaslatai annyira modernek, hogy Flamming generális a XIX. század végén előterjesztette azokat XIII. Leó pápának és X. Pius tervezetének megvalósítását rábízta a Bencésrendre Gasquet apát (most bíboros) vezetése alatt. A történelembölcseletben Comte Ágoston előtt úgyszólván csak Bossuet-t és Szent Ágostont emlegetik. Rogerius itt is figyelemreméltó helyet foglal el, amennyiben Bossuet előtt négy és fél századdal a »Mesux-i sas«-nál egységesebben, összefüggőbb módon adja a történelem egységét és az emberi gondolat fokozatos fejlődését nemzedékről nemzedékre. Görögország hőseit és félisteneit párhuzamba állítja a patriarchákkal és juda királyaival. Szerinte a nyugatrómai birodalom megdőlésével nem dőlt meg az antik kultúra és nem kezdődik egészen új, amint még ma is többen hiszik, hanem a kettő közötti ürt az arab kultúra tölti ki; az emberiség haladását képviselő gondolkozók ott éltek a kalifák udvarában. Szellemi kincseik a XIII. században a nyugati népekre szállottak vissza és ezek »hacsak nem szamarak«, ezt az isteni örökséget javítva és gyarapítva hagyományozzák utódaikra. Ha forrásával, Szent Ágostonnal vetjük össze Rogeriust, nagy különbséget látunk a tanokban és tárgyalásban. A »Civitas Dei« azt keresi és