Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

II. XI. Pius pápa Őszentségének apostoli körlevele Assisi Szent Ferenc halálának hétszázadik évfordulója alkalmából. Fordította: Dr. Burka P. Kelemen O. F. M

tették föl és határozták el, hogy békét teremtenek az egyesek, a családok s az örökös viszálykodásokban megrendült és vérrel öntözött városok és vidékek között. S ezen műveletlen emberek több mint emberi ékesszólásának kell betudni, hogy Assisiban, Arezzoban, Bolognában és számos más városokban és falvakban ünnepélyesen kötött szerződésekkel sikerült elérniök a lelkek egységét. A közbékéhez és megjavuláshoz tetemes szolgálatokat tett a harmadikrend, mely szerzetes-rend ugyan, de akkortájt egészen újszerűen, a fogadalmak köteléke nélkül. Ennek az volt a rendeltetése, hogy a világban élő férfiak és nőknek felkínálja és megadja a lehetőséget és képességet az isteni törvények megtartásával a keresztény tökéletesség elérésére. Az új társaságot életrekeltő szabályzat legkimagaslóbb pontjai a következők : fel ne vétessenek csak azok, akik megtartják a katholikus hitet és az Egyháznak a legnagyobb készséggel engedelmeskednek; a rend tagjai lehetnek férfiak és nők egyaránt, az egyéves próbaidő után azonban a férfi csak a nő és a nő csak a férfi hozzájárulásával tehet a regulára fogadalmat; tisztességes és a szegénységnek megfelelő ruhákban kell járniok s a nőknek nem szabad a divat után bomlaniok ; kerülniök kell a harmadik rendieknek a mulatozásokat, színházakat és táncokat; kötelességük a böjt és a megtartóztatás; évenkint háromszor kell gyónniok és a szentáldozáshoz járulniok, kibékülve egymás között és visszaadva az idegen jószágot tulajdonosának; nem szabad fegyvert fogniok, csak a római szent Egyház, a keresztény hit s a haza védelmére és elöljáróik beleegyezésével ; zsolozsmákat és más imádságokat kell végezniök; a rendbelépés után három hónapon belül törvényes végrendeletet kell készíteniök; a megzavart békét a tagoknak egymás között és másokkal is szívesen kell közvetíteniük ; mik a teendőik az esetre, ha jogaik és kiváltságaik támadásnak lennének kitéve vagy megsértetnének ; ünnepélyes esküt csak szükség esetében tehetnek, melyet az apostoli szék is jóváhagy. Ezekhez járultak még más, nem kisebb jelentőségűek: a szentmise hallgatásáról és a meghatározott időben esedékes összejövetelekről; az adományról, melyet erejéhez képest mindenki fizetni tartozik a szegények, különösen a betegek gyámolítására és a tagok méltó eltemetésére; hogy egymást látogassák akár betegség idején, akár azért, hogy a megátalkodott bűnösöket megnyerjék és megjavítsák; hogy a hivatalosan rábízott szolgálatokat senki vissza ne utasítsa, hanem pontosan töltse be; hogy a viszálykodásokat megszüntetni törekedjenek. E pontokat részletesen azért írtuk le, hogy előtűnjön, miszerint Ferenc egyrészt a saját és testvérei törhetetlen apostolságával, másrészt a harmadikrend intézményével új, azaz teljesen az evangéliumi formára megváltozott társadalom alapját vetette meg. Ha mellőzzük is azokat, melyek a szabályzatban a liturgiára és a lélek belső mívelésére vonatkoznak, bár kitűnőek, a többi előírásokból is látnivaló, hogy azok a magán- és a közélet rendezését célozzák és azonfelül, hogy a polgári közösségből valamiféle testvéries szövetséget alakítanak, a rend és az igazság legcsekélyebb kára nélkül védik meg a nyomorultak és tehetetlenek jogát a gazdagok és hatalmasok ellenében. Abból, hogy a harmadikrendiek az egyházi testületbe olvadtak be, előnyösen következnie kellett, hogy aminő szabadságokat és mentességeket ez élvezett, ugyanazokat ők is elnyerték. Ennélfogva a harmadikrendiek sem ünnepélyes ú. n. hűbéresküt nem tettek, sem a katonaságra vagy hadviselésre besorozottak fegyvert nem fogtak, mert az ú. n. hűbértörvénynek a harmadikrendi szabályzatot, a szolgai