Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XVI. Duns Scotus és a ferences bölcselők. Irta: Dr. Trikál József
(kategóriák, predikabiliák) előzetes ismeretét. A határozatlan megismerés adja tehát a tudományos megismerés anyagát. A tudományos megismerés pedig az általános fogalmak segélyével egyrészt világos öntudatra hozza, másrészt pedig a tudás gazdag szövetébe beilleszti az egyesnek az ismeretét. Duns Scotus tehát úgy a létezés, mint a megismerés rendjében az általánosból, mint tárgyilagos valóságból indul ki és eljut a közvetlenül észlelhető és megtapasztalható egyeshez, az egyedhez. így az általános is megmarad valóságnak, az egyes pedig minden különlegessége mellett sem szakad el gyökerétől, az általánostól. Duns Scotus rendszerében az általános és az egyes egyensúlyban vannak. Az általános nem nyomja el az egyest (ami túlzó realizmus volna), de az egyes sem párologtatja el az általánost (ami meg szélső nominalizmus volna), hanem az ő kritikai nominalizmusa az általánosnak is szerepet ad az egyed létezésében, amint az egyed is csak az általánosnak az ölében virágzik ki. Ha Occam mégis elszakadt mesterétől, annak oka egyrészt Occam szélsőséges természete, másrészt a tapasztalati tudományok felé való rohamos törekvése volt. A természettudományos ész nem törődik az egyedi dolgok metafizikájával, t. i. az általánossal, hanem az egyedit, az adottat közvetlen mivoltában és megjelenésében szemléli és tanulmányozza. A természettudományos ész nem azt vizsgálja: mi is valamely tárgy legbensőbb mivoltában (itt az általánosnak szerepe volna), hanem: hogyan jelenik meg az és milyen működést fejt ki. És neki minden szó, vagy fogalom, amely az egyedi jelenségeket rögzíti meg, értékes. De minden oly fogalom, amely a jelenség mögöttire, a metafizikaira, az általánosra vonatkozik, csak üres beszéd, vagy mint Occam mondotta: fiatus vocis. Minden túlzás fölösleges, de minden túlzás viszont kikényszeríti a figyelmet. Duns Scotus szerényen emelte ki az egyediség nagy horderejét az általánossal kapcsolatban. Occam elvágta azt a köldökzsinórt, amely az egyedit az általánoshoz fűzte és csak az egyednek adott feltétlen jelentőséget. Mindennek felett tehát úrrá vált a közvetlenül megtapasztalható. így született meg a modern természettudomány. Duns Scotusnak és Occamnak a fogalmak értékére vonatkozó bölcselkedései a mai fizika fogalomalkotásának úttörői voltak. Az ő hatásuk alatt kezdtek foglalkozni fizikai (és nem metafizikai) nézőpontból pl. a mozgás fogalmával. És Solesme már sokkal Galilei előtt az egyenletes és nem egyenletes mozgás jelenségeit tanulmányozta és az esésre vonatkozólag megállapította az egyenletes sebesedést (motus conformiter difformis). De az ily vizsgálódás csak akkor volt lehetséges, mikor a mozgást nem az általánosság« szempontjából, hanem mint később Galilei is a jelenség szempontjából figyelték. A skotista bölcselőknek tehát valóban nagy érdemük, hogy annak a kornak hatalmas metafizikai légkörében megtalálták a modern fizikához vezető utat és ezen az úton ők, mint Roger Bacon és az oxfordi iskola, tényleg gyakorlati eredményeket is értek el. Nem Verulami Bacon, hanem Duns Scotus, Roger Bacon és Occam (mind a három angol), a modern természettudományoknak bölcselő úttörői. A ferences bölcselők fizikus szelleme szülte Verulami Bacot is, amit nem volna nehéz bebizonyítani.
