Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XV. Szent Bonaventura szentírásmagyarázata. Irta : Dr. Vargha P. Teodorich O. F. M.
A k'önyv magyarázata, az alapeszme felosztásának átvételétől eltekintve, egészen Bonaventuráé. jellemének is mindenben megfelel. Éles logika, higgadt ítélet, alapos erkölcsi tartalom, gondolatbőség és emberismeret teszik használhatóvá. Itt-ott szövegjavításokra is kiterjed, de egyébként csak a párhuzamos helyek segítségével világítja meg a könyv értelmét. Szellemesen jegyzik meg a kiadók e könyvről, hogy szószorosan vett szentírást magyarázó szentírás. 1) Néha a magasabb értelem keresésére is ráveti magát, de sehol nem allegorizálja el a betűszerinti értelmet. A felötlő nehézségeket mintegy 80 quaestio-ban oldja meg. Ugyanez az alaposság hatja át a Bölcseség könyvéhez írt kommentárját: Commentarius in Sapientiam. 2) Itt is az eszmei egységet keresi meg elsősorban. A bölcseséget helyesen praktikus bölcseségnek fogja fel, mely nem értelmi spekulációt céloz, hanem az erkölcsöket szabályozza. A bölcseség az embert igazzá és erényessé teszi Isten, embertársai és önmaga előtt. A 2. fejezetet mint újabban sokan, ő is Krisztus szenvedéseire vonatkozó jövendölésnek tekinti. A könyv második részének (10 — 19 ff.) történelmi visszapillantásában kitűnően érvényesül szentünk mindenre kiterjedő bibliai ismerete. Az újszövetség terén is szép alkotásokat hagyott hátra. Szent Lukács és Szent jános evangéliuma ragadta meg itt figyelmét. A Commentarius in Lucám'') sikerültnek mondható. Az evangélista prológusának magyarázata mindjárt leköti az olvasót. Szépen taglalja és minden tagjának helyes értelmét és történeti értékét is megjelöli. Jól sorakoztatja fel az okokat is, amiért a harmadik evangélista könyvét előszóval látta el. Magának az evangéliumnak magyarázata inkább erkölcsi és aszkétikus fejtegetésekben gazdag, mint történelmi és dologi nehézségek megbeszélésében. Dologi nehézségre nagyobb kitérést csak a genealógiánál találunk, amit a sógorházasság alapján old meg. Az első fejezeteknél sokat merít Szent Bernátnak »Super Missus est« címen ismert homiliáiból. Lukács régibb magyarázói közül legbővebben forgatta Szent Ambrus kommentárjait, iránya is egyezik e nagy egyházatyáéval. A párhuzamos helyek e művében is tömegesen lépnek fel. Az Isten országának titkait, az evangélium szellemét és a krisztusi erények rendszerét oly világosan és meggyőzően tárja fel, hogy ebben senki Bonaventurát felül nem múlta. Gondolatgazdagságra nézve legszebb részei a példabeszédek magyarázata, melyekben a betűszerinti értelem mellett a misztikus értelemnek tág teret enged. Elég aprólékos az utolsó vacsora megbeszélésében is. Az általános szempontok világosan megkülönböztető négy részre osztják a művet. A megtestesülés titka (1—4.), az igehirdetés tanítóhivatala (4—21.), a szenvedés gyógyereje (22—23.), a feltámadás dicsősége (24.). Az egészet mélységes áhitat, a szentírás iránt érzett meggyőződéses tisztelet és nyugodt komolyság hatja át. A ferences zsolozsma-könyvben gyakran felhangzik e kommentárnak némely gyöngye a harmadik nocturnuntban. Olvasása felemel, bensőségre hangol; az evangélium szellemét dúsan leheli s a szónok szívét és kedélyét kitűnően előkészíti az ige apostoli hirdetéséhez. Nemcsak ismerteti jézus életkörülményeit, hanem megszeretteti és önkénytelenül vonzza az olvasót követésére. Az egész evangéliumot Scriptura scripturam explicans. — 2) T. VI. 108—233. — 3) T. VII. 3—604.
