Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XV. Szent Bonaventura szentírásmagyarázata. Irta : Dr. Vargha P. Teodorich O. F. M.

állítani. így a törvény örök szombatja, az örök papság, az ígéret földjének örök bírása, a körülmetélés örök szövetsége, ezek mind csak a magasabb jelentésre vonatkoztathatók. Ezen a ponton, úgy látszik, mintha Bonaventura is tagadná a betűszerinti értelmet. A felhozott példák azonban arról győznek meg bennünket, hogy nem különböztet a betűszerinti tulajdon értelem és betűszerinti átvitt értelem között. Helyesebben szólva: a betűszerinti átvitt értelmet már magasabb értelemnek veszi. Ezek után összeállíthatjuk, hány faját különbözteti meg az értelemnek. Első a betűszerinti (litteralis, principalis) értelem, mely egyetemleges az egész szentírásban. Ezzel szemben áll a magasabb (spirituális), mely lehet allegorikus, morális, vagy anagogicus. Az allegorikus értelem a hitet tanítja, a morális az erkölcsöket szabályozza, az anagogicus a jövő élet reményét biztosítja. Ezen kívül beszél »per adaptationem« értelemről, ami azonos azzal, amit mi alkalmazott értelemnek hívunk. Bonaventura többször hangoztatja, hogy a szentírás egy-egy helye többfélekép is magyarázható.

x) Kérdés azonban : a sok magyarázat közül mindegyik a szentírás értelme-e ? Akarta-e a szerző mindazt érteni mindegyik helyen, ahányfélekép magyarázható? Erre vonatkozó alapelve is helyes. A szentírás értelme nem lehet más, mint csak, ami igaz.

2) Eleve ki kell tehát zárni minden olyan értelmet, mely bármikép hamisságot tartalmaz. Ha azonban egy szentírási hely magyarázata több olyan értelmet ad, melyek nem ellenkeznek semmiféle igazsággal, állítható-e, hogy mind a szentírás értelme? Bonaventura erre határozottan igenlőleg felel. »A Szentlélek ugyanazon a szentírási helyen egyszerre sok mindent ért és a magyarázatokkal is értet.«

8) Sőt »egy és ugyanazon szóban többfélét ért«.

4) Innen származik nála is, a többi középkori magyarázóknál is, hogy a szentírás minden versénél megállapítják a betűszerinti értelmet, majd megkeresik a magasabb értelmeket, ha azok kereshetők. Bírálat. Szent Bonaventura értelemelméletének bírálatánál szem előtt kell tartani a felosztásnak alapját, mely szerint az értelem különböző fajait osztályozza. Altalános fogyatkozása az elméletnek, hogy a felosztásnál nem egy szempontot tart szem előtt. Ez a szempont a közvetlen és közvetett jelentés. Amit a szavak, mint a gondolat közvetlen jelei jelentenek, az a betűszerinti értelem. Amit közvetve a szavak által jelentett dolgok mint újabbat jelentenek, az a magasabb értelem. A betűszerinti és a magasabb értelem tehát hermeneutika!' faja az értelemnek, mert a jelekből indul ki. Egész máskép állunk azonban a magasabb értelem három fajával. Az allegorikus, a morális és anagogicus értelem nem hermeneutikai szempontból való osztályozás, mert tartalmilag áll a betűszerintivel szemben. A gondolat tartalma pedig a logikához tartozik s így a felosztás alapja is logikai. Ez a kettő pedig nem zárja ki egymást s így nem állítható egymással ellentétbe. A betűszerinti értelem, mint minden értelem, tartalmilag lehet tani igazság (allegorikus), erkölcsi igazság (morális), a jövő élet ígéreteit előadó igazság (anagogicus), vagy történetet tárgyaló igazság (historicus). A betűszerinti értelem tehát a három másik fajt, melyet a schola vele szembe helyez, tartalmilag magában foglalhatja. A beszéd ugyanis két elemből áll: magyarázattam elemből és gondolattani elemből. Az előbbiek a jelek, l) I. 595; II. 297; IV. 558. - *) II. 399. — :

i) II. 390. — *) III. 857.