Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XV. Szent Bonaventura szentírásmagyarázata. Irta : Dr. Vargha P. Teodorich O. F. M.

középkor többi magyarázóinak kezébe. Az előtanulmányok után is megmaradt azonban független és sokban eredeti magyarázónak. Amit kölcsönvesz gondolatban és eszmében, azt egységesen beépíti saját rendszerébe és új meglátásainak változatos szövésébe kitűnően fonódnak bele a régiek jóveretú szálai. Legtöbb rokonságot mutat gyakorlatiassága nagy szent Gergelyéhez, kenetessége szent Bernátéhoz. S ha nem a schola döcögő latin nyelvét kapja osztályrészül, hanem szent Ambrus gördülékeny klasszicitását, úgy semmiben sem marad el ennek mélységei mögött. I. Értelemelmélete. A szentírásmagyarázónak első feladata : tisztában lenni a szentírás értelmének fajaival és azok értékével. Bonaventura a szentírás értelmének elméletét legrészletesebben a Breviloquium című munkájának előszavában fejti ki. ') Elszórtan azonban másutt is vannak e tárgyhoz tartozó kitételei. Értelemelméletében semmi újat nem fedezünk fel, ha korának íróival és közvetlen elődeivel összehasonlítjuk. Mesterének, Alexander lialensisnek tanát minden ponton átveszi. Ez az elmélet pedig a nyugati atyák művein át szent Ágostonig vezethető vissza. Ezek az értelemelmélet legfőbb elvét a Szentháromság tanából vezetik le. Veritas prima trina est et una, modus scientiae veritatis primae est trinus in uno : unus litteralis, triplex spirituális. A szentírás igazsága háromság az egységben. Egy a betűszerinti értelem, hármas a magasabb (spirituális) értelem.

2) Szent Bonaventura szentírásmagyarázatának alapját is a betűszerinti értelem alkotja. A betűszerinti értelem egy és erre az egy betűszerinti értelemre épül fel a többféle magasabb értelem, melyet majd abscondita-nak, majd allegorica nak, majd mystica intelligentia-nak nevez. »Mivel a szentírás egy betű alatt sokféle értelmet takargat, a magyarázó feladata világosságot deríteni a rejtettre s miután felderítette, más még világosabb szentírási hellyel kinyilvánítani«, írja az említett előszóban.

3) Ez utóbbi megjegyzése arra vonatkozik, hogy a párhuzamos helyek egybevetése az értelem megkeresésénél fényt derít a kevésbbé világos helyekre. Az értelem ilyetén felkutatása feltételezi a szentírás gyakori olvasását és emlékezését. Senki sem jut el idáig könnyen, hacsak az olvasás megszokása révén a biblia szövegét és betűjét emlékezetbe nem vési; másként a szentírásmagyarázatban sohasem lesz jelentős.

4) Tudnunk kell, hogy az első konkordáncia körülbelül akkor készült, mikor Bonaventura e szavakat írta. Bár ma is dicséretes a biblia kívülről tudása, mégis a párhuzamos helyek megkeresésében ma gyors és biztos eszközeink a reál- és verbál-konkordánciák. A mai kritikai szellem nem is tűri, hogy a szentírás idézésének leírásánál emlékezetünk bizonytalanságára legyünk utalva. Azonban kétségtelen, hogy a szentírás gyakori olvasása legjobb eszköz a szentírás szellemébe való behatoláshoz s így közvetve megértéséhez is. E helyen kívül a betűszerinti értelem egységét Bonaventura a Sententiarum libri IV. magyarázataiban is kiemeli. »Egy-egy szentírási hely többfélekép magyarázható; de egy az alapvető és betűszerinti értelem; több lehet alkalmazás által.«

6) l) Tom. V. p. 201 208. — 2) Alex. Hal. Summa. Teol. T. I. ed. ad. Claras Aquas 1924. p. 12. — 3) Cum ipsa sub una littera multiplicem tegat intelligentiam, expositor debet abscondita producere in lucem et illam eductam manifesfare per aliam scripturam magis patentem. — 4) Ad quod nod potest quis de facili pertingere, nisi per assuefactionem lectionis textum et litteram Bibliae commendet memoriae: alioquin in expositione Scripturarum nunquam peterit esse potens. — a) T. IV. p. 558.