Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista

(habitus principiorum primorum), így az akarat is föl van szerelve a jóra irányuló alapvető fogékonysággal és hajlamossággal (synderesis, először Halensisnél). b) Az erkölcsi élet inkább az akarat, mint az értelem dolga; az erkölcsi élet és érték súlypontja sokkal inkább az akaratba van helyezve, mint Szent Tamás rendszerében. 2. Test és lélek viszonyát a többes forma tana színezi. Ha a testnek is, a léleknek is megvan a maga külön formája, akkor egyfelől a lélek a testtel való egyesülés előtt és nélkül is teljes egyed, személyiség iSzent Tamás szerint csak forma substantialis incompleta). Ezt még nyomatékozza az az egyetemes ferences tanítás, hogy a lélek és tehetségei közt nincs valós különbség, hanem vagy azonosak (August., régi ferencesek) vagy formalitásokként gyökereznek a lélek-szubstanciában (Scotus). Viszont az egyesülés után is a testnek megmarad a viszonylagos önállósága, melyet megőriz a halál után is (tehát nincs szükség a thomisták formák cadaverica-jára). Persze test és lélek egysége nem is oly szoros, mint Szent Tamás rendszerében, hanem vagy nagyon laza (amint ez tanulságosan meglátszik a régi ferencesek absztrakció-elméletén), vagy pedig nem természetszerű, hanem inkább csak mint Isten-akarta pozitív tény jelentkezik. 7. §. Hit és ész.

1) Minden theologiai rendszer első gyökérszála a hitről vallott fölfogása: hogyan jön létre a hívés; az emberi öntevékenység és a kinyilatkoztató Isten, pszichológiai és kegyelmi tényezők hogyan osztoznak rajta ? Aztán mi a jellege, módszere, köre a hit területén mozgó tudományos tevékenységnek, a hittudománynak? 1. A hit. — Az első ferences theologusnak, Halesi Sándornak a mi kérdésünkben még kissé bizonytalan tanítása hűségesen belekapcsolódik elődeinek munkásságába, nevezetesen Szentviktori Rikárdba. Azonban mesterének egyöntetű és könnyen érthető tanítását kissé összekúszálja az a törekvése, hogy a régi, Szent Ágostonon tájékozódó tartalmat bele akarja erőltetni az újonnan megjelent, de még teljesen nem asszimilált aristotelesi kategóriákba. De hogy milyen csillagzat alatt áll, azt meg lehet állapítani tanítványának, Bonaventurának már leszűrődött tanításain, melyektől Duns Scotus sem tér el lényegesen. Természetesen egyiküknél sem szabad még várnunk a hitnek és tényezőinek azt a tüzetes elemzését és éles megfogalmazását, melyet az újítókkal szemben a 16. századi és a 19—20. század hitetleneivel szemben a legújabbkori hittudósok vittek végbe (cf. Schütz Dogm. I 5. §). Azonban az aristotelesi logika és metafizika elvein és módszerein iskolázott középkori hittudósok minden tárgyalásukra ráütötték szellemüknek ezt az aristotelesi bélyegét ; és burkolt értelemben hitelméletről igenis lehet náluk is szó. Már most a ferences hit-elméletet Szent Tamással összeköti nemcsak a hit természetfölötti jellegének és pszichikai egységének hangsúlyozása — katholikus alapon álló hittudósoknál ez természetes, hanem az a megállapítás is, hogy az észnek és akaratnak egyaránt van benne szerepe. A különbözőséget, tehát a sajátos jelleget a következő mozzanatok adják: ') Halens. III. q- 68 69; I, q. 1 ; Bonavent. in. III d. 23, sqq ; prooem. q. 1 ; Scot, in III d. 23 sqq. — K. Zisché Des h. Bonaventura Lehre von der logisch-psychologischen Analyse des Glaubensaktes. Breslau 1908; Verstand und Wille beim Glaubensakt nach der Lehre des h. Bon. Paderborn 1909.