Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)
XIV. A klasszikus ferences theologia. Irta: Dr. Schütz Antal, piarista
a theologia cordis-t adja. Ha megérte volna Szent Bonaventura működését, gondolom, nem habozott volna kifejezetten is áldását adni fiainak tudományos tevékenységére. A ferences theologusok. 2. §. A ferences theologia keletkezése. 1) Alig indult hódító útjára Szent Ferenc serege, a történelem nyomban igazolni kezdte fönti elméleti megállapodásunkat. Az 1219-i káptalan táján egyre több pap és papjelölt, köztük számos egyetemi fokozatú ember, lépett a szerzetbe. Ezzel azonban adva volt a theologiai művelődés szükségessége. Aki mint theologus öltözött be, folytatni akarta ama tanulmányait, melyek nélkül nem volt pappá szentelhető. A klerikusoknak az eddigi laikus többséggel szemben való túlsúlyra emelkedése magában a rendben megteremtette a tanulmányok rendszeresítése számára a megfelelő pszichológiai légkört. A szükséges hátvédet pedig megadták a pápák, akik nagy eszményeiknek legmegértőbb képviselőit és legmegbízhatóbb munkásait a tüneményes lendülettel előretörtető kolduló szerzetesekben látták; döntő győzelmek reményére jogosító harcosoknak azonban csak akkor tekinthették őket, ha teljes tudományos fegyverzettel küldhették őket a küzdő porondra. A pápák és követeik Hugolino óta mindig is legkövetkezetesebb védői voltak a ferencesek tudományos törekvéseinek, szemben a spirituálisok és utóbb az obszervánsok rigorizmusával. Az első általános főnökök is, köztük a híres Cortonai Illés, tudományosan képzett emberek voltak; és így a rendi tudományos mozgalom megértésükkel és meggyőződéses támogatásukkal találkozott. így aztán nem csoda, hogy még az alapító életében és szemeláttára (1219—1226) megalakultak a bolognai (1220; első lektora Páduai szent Antal), párisi (1219—20) és oxfordi (1224) rendi theologiai Studium. A bolognai Studium, mely mindjárt kezdet óta világiaknak is nyitva állott és 1260 óta egyetemi jogokat élvezett, számos más itáliai telepnél utánzásra talált. A tanulmányokra így rászabadított ferencesek a virágzó középkort jellemző tiszteletreméltó mohósággal vetették magukat a tudományra. A párisi kolostorban 214 cella épült az egyetemre járó rendi fiatalok számára; előadóterme az összes egyetemi előadótermek között a legnagyobb volt (350 négyzetláb) ; 1500 körül rendesen kb. 350 ferences hallgatója volt a párisi theologiának a világ minden tájáról. Ugyanilyen arányban látogatták az oxfordi egyetemet és a híresebb rendi Studium generale-kat. A fiatal szerzetnek ez a tudományos serénysége alighanem szintén nem utolsó indíték volt arra, hogy az egyetemi városokban számos egyetemi hallgató, sőt magántanárok (baccalaureati) és ') Irodalom mint az 1. §-nál; azonkívül L. Wadding Scriptores Ordinis Minorum 1652; G. Sbaralea Supplementum. Uj kiad. A. Nardecchia, Roma, 1906. — H. Denifle-Chatelain Chartularium Universitatis Parisiens 1889—97. — Hastings Rashdall The Universities of Europe in the Middle Ages. Oxford 1895. — H. Holzapfel Manuele Ordinis Fratrum Minorum. Freiburg 1909. — F. Ehrle Die Spirituálén, ihr Verhältnis zum Franziskanerorden und zu den Fratizellen (Archiv für Literatur des Mittelalters I— IV). — P. Mandonnet Siger de Brabant et l'avérrhoisme au 13. siècle. Louvain 1908.
