Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XIII. Meglátások Szent Ferencről. Irta: Dr. Burka P. Kelemen O. F. M

virágnak az ő illata. S mert J. Addeleyként élete élő illusztrációja volt Jézus gondolatainak *) s az evangéliumi tanácsokat is vonzókká, kellemesekké, természetesekké tudta varázsolni, hogy Goyán szavait használjuk,

2) azért illeti őt meg a lángeszű XIII. Leo pápa dicsőítő ítélete, mely szerint felelevenítette Krisztus szellemét.

3) Amit már kortársa és első életírója Celanoi Tamás mondott róla,

4) hogy az élet művésze volt, azt állítja felőle lelkének jó ismerője Prohászka püspök is

5) és az ő Jörgensen szemében is, aki pedig Papini szerint Dánia és az atheizmus ködeiből szállt alá Assisi világosságába és lett áhítatos csodálója. Dr. F. Imle egyenesen könyvet írt róla, melynek ezt a címet adta : »Ein heiliger Lebenskünstler«.

6) Szépen elemzi ezt az életművészetet Vibbelt: A szeretet fejti meg Szent Ferenc egész életművészetét, azt az életművészetet, mely őt oly keményen sanyargatta, de aztán kimondhatatlanul boldoggá tette. Először a betegségnek Istentől jövő próbája ébresztette fel benne a komolyságot, de a szeretet, mint a nap, győzelmesen felülkerekedett és megdicsőítő bensőséggel tüzesítette át egész lényét, egész életét. A szegények szeretete felébresztette benne a szegénység szeretetét, ez utóbbi ismét mint szeretet kivirágzott a szegény Keresztrefeszített iránt és őt a legmagasabb fokú istenszeretet tüzében csaknem felemésztette. Azután ez a szeretet kiáradt Ferenc szívéből az egész emberiségre, az összes teremtményekre, miként az örökké bugyogó forrás tiszta vize a kút kerítésén át kiömlik és szétárad, úgy átkarolt ez a szeretet mindent a tündöklő naptól egész az igénytelen füvecskéig, még testvérét, a halált sem véve ki. Ezen szeretet a kereszt keserűségében emberfölötti édességet ízlelt és a szenvedés tövisei között is rózsákat talált."') Életelve volt: észrevenni s megérteni Isten gondolatait és szerintük élni. Ez elv megvalósítása volt boldog életének kulcsa. így lett ő, hogy Hajós Szaniszlót beszéltessem,') az életnek oly nagyságos művésze, aki nemcsak elindult az élet magaslatai felé, de el is érte azokat. Azon az alapon, hogy minden Istentől van, minden testvére lett, emberek és állatok, sőt még az élettelen dolgok is. Testvért látott a szelid bárányban, a ragadozó farkasban, a barázdák közt ellapuló fürjben, az ég felé kóválygó sasban, pacsirtában és a lombok közt éneklő madárban vagy a cirpelő tücsökben. Testvére volt a szélvész, a tűz, az idő, sőt még a testi halál is. Nővéreire ismert a csillagokban, az édes anyaföldben, a forrásvízben s a hullámtorlaszos tengerben. Kis húgának nevezte a kert virágait, az útszéli fűszálat, az erdei szegfűt, a harangvirágot, a bársonyos kökörcsint, meg a szőke kankalint. Mint a nagynevű rottenburgi püspök, Keppler írta: °) A természethez igen közel érezte magát, beleélte magát. S minden, ami benne él és van, az Istenhez vezető vonatkozásokat juttatták eszébe. A víz a keresztségre emlékeztette s a lelki megtisztulásra. A kövek szemlélésekor az evangélium sarkkövére gondolt. A nap Isten szemére, a Gondviselés jelképére irányította figyelmét. A csillagok a Mindenható fönségéről beszéltek neki, míg a virágokban a Teremtő mosolyát szemlélte. Szóval : a természet poétikus lelkű barátja (Hergenröther: Handbuch der Kirchengeschichte II. köt. 632. 1.) *) Francis, the little poor man of Assisi. — a) Goyan-Kubinyi : A pápaság története. 93. 1. — :

i) 1882. szept. 14-én mondott beszédében. V. ö. Acta Ordinis Fr. Min. 1882. évf. 152. 1. — 4) I. XV. 40. — 5) Magasságok felé. Bp. 1911. 10. 1. — 6) Paderborn. 1914. — 7) Vibbelt-Tallyán. A napkönyv. Bp. 1916. 51—52. 1. — 8) Szent-Család. 1911. évf. X. sz. — 9) Dr. Keppler-Némethy. Több örömet. Bp. 1911. 160. 1.