Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XII. Szent Ferenc és fiai a magyar kódex-irodalomban. Irta: Dr. Vargha Dámján O. Cist.

érdemeinek, előbb erényeinek, rajzában van bizonyos egyéni felfogás és a prédikáció megszerkesztésében épen úgy, mint az anyag kiválasztásában önálló írói készség és erő. A halál leírása után, mintegy annak következményeképen, Szent Ferenc temetéséről és szentté nyilvánításáról olvashatunk. »Annak utánna hallván IX. Gergely pápa ez szent atyának boldog kimúlását, miért nyilván megismerte vala még életében az ő szentséges életét és érdemes voltát, sok csodatételeket, irgalmakat, jegyeket is hallott volna őfelőle : kele fel mind az kardinálisokkal és jöve Assziszben. Mint szokás, nagy tisztösséggel megszentelé az ő szent testét és belirá az szentöknek száma közé. És innepöt szerze őneki, ő hálálának napját, mind egész anyaszentegyházban nagy tisztösséggel illené, tisztölné. Hozzá fűzi még Szent Ferenc nagy tiszteletének igazolásául az 1527-ben másoló karthausi: »mint szemönkkel látjok«. Ez utóbbi három szó a magyar nép között élő nagy Ferenc-iiszteletnek a bizonysága, de egyben a Ferenc-rend iránt való igaz ragaszkodásé, a magyar nép hűséges szeretetéé. Nagyobb dicséretet hosszú szöveggel is alig mondhatott volna kéziratunk szerzője Szent Ferencről és rendjéről, mindkettőnek magyar érdemeiről, A magyar kódex irodalom legnagyobb legenda- és predikáció-gyüjteménye az Érdykódex, valóban tisztes irodalmi emléket állított a magyar történelemben és művelődésben is oly jelentős szerepet játszó Szent Ferencnek és egyben rendjének; de állított önmagának is századokra szóló monumentumot, mert hisz íme, még halóporában is fennen hirdeti kézírása jámbor szívének áhítatos érzelmeit a nagy Szent Ferenc iránt. Nevét ugyan elhallgatta, rendjének és önmagának azonban nemes díszére vált. II. A régi magyar irodalom kutatói megállapították, melyek a fentebbieken kívül még a ferences eredetű kéziratok. Ezek pedig, amint alább következnek. 7. Pirv-hártya. Elején-végén csonka, csak 4 lapnyi szöveg, mely egy nagyobb — Krisztus szenvedésének szükségességét fejtegető - műnek megmaradt töredéke. Tárgya ugyanaz, ami a Horvát-kódex 1 — 100. lapjain olvasható hosszabb fejtegetésé, mely T. Pelbárt Stellárium c. művének fordítás-részlete. Az Atya-Isten megengedi, hogy az égben vitatkozás induljon meg az ártatlanság és szeretet, másrészt az irgalmasság és igazságosság között: vájjon meg kell-e halnia, avagy nem, az Isten Fiának, mint az emberiség Megváltójának ? Résztvesznek az angyalok és a limbusban tartott ószövetségi szent atyák is, akik a Szentírásban nevük alatt ismert könyvek alapgondolatának hangoztatásával kérik az örök Istent, küldje el a Megváltót. Először Ádám apánk jelenik meg az Úr színe előtt és bizonyítja: »bizony meg kell áltáljában halnia őfölségének« (2. 1.) és a saját ősbűnére hivatkozva kifejti, hogy »a kertben kell meg fogattatnia, mert én is kertben töttem vala az tolvajságot és az urvságot«. Hosszabb fejtegetés után az ártatlanság válaszol és azt bizonyítja, hogy semmikép nem kell meghalnia, mert ő nem vétkezett, hanem Ádám, — azért Ádám köteles »az halálra mind ő magzatival és az édes Krisztus megmaradjon«. (V. ö. a Mária-besnyői töredékkel.)