Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

V. FEJEZET. Az elöljárók negyedik szárnya: A példaadó élet

véért sem akar elszakadni. Erre tanítanak Eszter könyvének szavai : „Nem szabad arra gondolnotok, hogy lelkünk állhatatlansógából folyik, ha ellentétes dolgokat rendelünk el, hanem a korviszonyokhoz és a szükséghez mérten azért adunk ki rendeletet, hogy abból haszna legyen az országnak." (15) Az Apostol, aki a korintusiaknak megigérte látogatását, azzal menti magát, hogy nem meggondolatlanságból, hanem épen saját érdekükben igérte meg azt : „Akartam a múltkor hozzátok menni, hogy másodízben legyen részetek a kegyelemben." (16) Sírák fia pedig azt jegyzi : „Amilyen a nép fejedelme, olyanok tanácsosai s amilyen a város feje, olyanok lakói is." (17) 9 A jó tanítók rendszerint jó tanítványokat szoktak nevelni. Ép ezért a szerzetesrendben, de magában az Egyházban is sokan haladnának nagyobb irammal előre, ha oktatómestereiktől tökéletesebb életpéldát kapnának. Minden effajta mulasztást keményen kérnek majd számon az Ítélet napján azoktól, akik ezen a téren hanyagságot követtek el. Az Úr így fenyegeti meg ezeket : „íme, én magam fordulok a pásztorok ellen, kezükből követelem nyájamat." (18) Szavaik példa nélkül olyanok, mint a kavicsos homok mész nélkül : szárazak és erőtlenek.Az Úr figyelmeztet: „Mondd meg azoknak, kik kötőanvag nélkül tapasztanak, hogy a fal összedől." (19) A kijavított másolatokból kifogástalan köteteket lehet öszszefűzni, míg az elrontottakból csak hibásakat róhatunk össze. Keményebben sarkal a tettek ereje, mint a szavak hatalma, mert „akinek életét kevésre becsülik, következőleg tanítását