Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VII. FEJEZET. Az elöljáró hatodik szárnya: Az Isten iránt égő buzgalom

földi érdek. Inkább a jószándék bontogassa szárnyát s irgalmas testvéri szeretet ragadja a magasba, amelyet az égi jutalom reményében gyakorol. „Törvényeid megtartására hajlítom szívemet — zengi a zsoltáros — jutalmadért mindörökké". (59) A türelem és a példaadó élet szárnya védje meg őt a haragos indulatok hálójától, s ez födözze be az érdemek hiányának mezítelenségét. E szárnyak pajzsként oltalmazzák és mint szent palástok ékesítsék. Neki is szól a felhívás: „Kelj fel, kelj fel, öltsd fel erődet, Sión, öltsd fel díszes ruhádat." (60) — Az éberség szárnyán szállva tekintsen körül, hogy meglássa mit, és hogyan cselekedjék. A buzgóság szárnyával pedig „keresse az odafent valókat, ahol az Isten jobbján ülő Krisztus vagyon," (61) s égbetörő szárnyalással járuljon az Úr zsámolyához. — Bár nem minden előljáró lehet egyformán erős ezekben az erényekben, mégis elkerülhetetlen, hogy legalább kisebb fokban ne tűnjék ki bennük. Ezt megkívánja mind alattvalóinak lelkiépülése, mind pedig saját tökéletességének fokozása. — Minden önmagát vezető szerzetesnek, aki számot köteles adni Istennek önmaga kormányzásáért az utolsó ítéleten, lelki igénye szerint föl kell ékesítenie magát ezekkel a szárnyakkal és tollakkal, valamint föl kell emelkednie a mennyei dolgok szemléletére. Csak így fog égni az igazság szeretetétől, csak így fog testvéreivel együtt szenvedni Isten kedvéért, csak így lesz türelmes a bajokban. Máskép nem szolgálhat jópéldával az emberek épülésére sem, ha nem lesz mindenben körültekintő, ha nem ragaszkodik imádságos lelkülettel és baráti odaadás-