Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VII. FEJEZET. Az elöljáró hatodik szárnya: Az Isten iránt égő buzgalom

gasságbeli bűneimmel ! — És nem tudja, hogy az Ö szeme mindent meglát." (55) 14 Buzgósága végül teljes lesz. ha minden munkáját imádsággal, vagy legalábbis áhitatos lélekkel kezdi. Az ima erejével vértezi föl magát a bekövetkező eseményekre. Majd a jótétemények után hálát ad és dicsőíti Istent. Kérje az Urat, hogy cselekedeteit előzze meg üdvös sugallataival, fáradságos eredményét pedig fordítsa üdvösségének építésére. Imádkozzék még jótetteinek növeléséért s az állhatatosság kegyelméért. Amint a viharos időt sejtő hajós siet mielőbb a biztos kikötőbe, úgy meneküljön a szerzetes is mindannyiszor az imádság védett partjára, hogy megszabaduljon a tornyosuló veszedelmektől. Épen ezért minden ügyében erősebben bízzék az ima erejében, mint saját szorgalmában, vagy munkásságában. Jozafát, Juda királya így fohászkodott küzdelme előtt : „Mivel pedig nem tudjuk, mit csináljunk, csak az marad hátra számunkra, hogy Hozzád emeljük szemünket," (56) t. i. az imádság által. Vegyen példát a zsoltárostól : „íme, mint a szolgák szeme uruknak kezére, mint a szolgáló szeme úrnőjük kezére, úgy tekint az Orra, Istenünkre a mi szemünk, míg rajtunk meg nem könyörül". (57) 15 A lelki elöljárót, mint egyházi hivatalt viselő szeráfot ékesítse tehát ez a hat szárny, és még több is. így szolgáljon a „magas és kiemelkedő széken ülő" Úr előtt. (58) Az első két szárny íveljen feje fölé, a két középső födje be testét és lábait, a két utolsóval előre és a magasba repüljön. Ezek a szárnyak védjék meg őt, hogy buzgóságát el ne lankassza az emberi dicséret heve, s együttérző szeretetét meg ne rontsa 6*