Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VII. FEJEZET. Az elöljáró hatodik szárnya: Az Isten iránt égő buzgalom

mégis megtörténik, fenyítse meg önmagát, s gondoljon Szent Bernát szavaira: „Mindazt az időt, amelyben Istenre nem gondolsz, tekintsd magad számára elveszettnek ! " (52) Mégha nem is tudod gondolataidat mély elmélkedéssel folytonosan reászegezni, legalább szíved figyelmét irányítsd feléje. Megfelelő alkalom esetén a szív virrasztása mélyüljön elmélkedéssé, imádsággá. így tesz az is, aki magával hordja a kidolgozásra váró kép anyagát, hogy legelső alkalommal kifaraghassa vésőjével. 13 Az elöljáró áhítatának másik megnyilvánulása az, hogy mind beszédjében, mind tetteiben folytonosan Isten tetszését keresi. Jelenlétének tudatában óvakodik tehát tetszése ellen véteni és szívéből fájlalja, ha ilyesmi véletlenül megtörténik. Törekedjék ezenkívül megismerni, hogy miben és milyen úton járhatna mindinkább kedvében. Magyarázatot ad erre az Apostol : „Azért igyekszünk is Neki tetszeni, akár távol, akár jelen vagyunk, mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt". (53) A szerzetesnek tehát minden időben úgy kell viselkednie, mintha hamarosan a legfőbb Bíró ítélőszéke elé kellene lépnie. „Legyetek készen, — emeli föl szavát az Ür — mert amely órában nem gondoljátok, eljön az ember Fia". (54) Minden cselekedetünket látja, s amint hosszú idő multán sem feledkezik meg jótetteink jutalmazásáról, épenúgy gonoszságaink büntetését sem engedi el, hacsak bűnbánattal ki nem engeszteljük Őt. Ne kövesse az elöljáró azt, aki „kockára veti életét és mondja : Ki lát engem ? .. . Senkisem néz engem ! Kitől féljek ? Nem gondol a Ma-