Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VII. FEJEZET. Az elöljáró hatodik szárnya: Az Isten iránt égő buzgalom

maguk előtt látják az istentiszteletet végző egyházi személyeket.. Példa erre Zakariás főpap esete: amíg az Úr oltáránál végzett szolgálatot, „az egész népsokaság kívül imádkoza vala az illatáldozat órájában." (43) A lelkiekben járatlan egyének közül sokan alig szánnák rá magukat az imádságra, ha nem csalogatná őket meghatározott időkben az isteni titkok pompája s az Úr igéjének hirdetése. 9 A karimádság elrendelésének az ötödik oka a keresztény vallás megbecsülése. A zsidók, a pogányok és az eretnekek olykor összegyűlnek, hogy megtartsák földszagú ünnepeiket, s elvégezzék téves hitük szertartásait. Menynyivel illőbb tehát, sőt sokkal jogosabb állapot az, ha a szentségek igazi és legszentebb titkainak hordozói e szent titkok ünneplésére gyakran összejönnek, és megadják teremtő Istenünknek a köteles ünnepi hódolatot. Ezáltal kiérdemlik Istennek bőségesebb kegyelmét s az örök életet, másrészt az egyszerűbb lelkekben is felébresztik szent vallásunk iránt a tiszteletet és a szeretetet. Nemde Dávid király „fényt adott az ünnepségeknek, és szépekké tette az évenként visszatérő ünnepeket azzal, hogy magasztalták az Úr szent Nevét, és már hajnalban dicsővé tették Isten szentélyét". (44) A külsőben is megnyilvánuló tiszteletadások között igen nagy figyelmet kell szentelnünk a zsolozsma végzésére, hogy az, amint már említettük, (45) rendben, buzgón és áhítatosan történjék. Más időben csak Istenért cselekszünk, most pedig Isten színe előtt szolgálunk, Ő reá figyelünk, vele beszélgetünk s ugyanakkor közvetlenül kérjük tőle a szükséges segítséget.