Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VII. FEJEZET. Az elöljáró hatodik szárnya: Az Isten iránt égő buzgalom

kapott feladatát teljesíti, amikor övéit tanítgatja, javítgatja és lelküket az ég felé emeli, ugyanúgy kötelességét rója le akkor is, amidőn alattvalóinak sok-sok ügyét, panaszát hűségesen sikerre segíti Isten színe előtt. Megbízatásának akkor tesz eleget, amikor engesztelést mutat be, hálaadást végez és megóvja őket a gonosztól. Mózes elöljárói tisztségében így szólt a néphez : „Én voltam a közbenjáró és a közvetítő az Úr között és közöttetek." (32) 4 Az áhítatnak három nemét különböztetjük meg : más a közös áhítat, más a különleges és ismét más az állandó imaforma. A közös áhítat a szent zsolozsmában kapja meg a helyét, a különleges imaszellem magánimádságokban fejtőzik ki, míg az állandóan önemésztő buzgóság lelkületének tetteinkben kell parázslania. A szent zsolozsmában három okból kell az áhítatnak figyelmet szentelni. Mindennek a rendes kerékvágásban kell haladnia, el kell kerülni a rendszertelenséget és a tévedés okozta bizonytalanságot. Mindenki annak rendje-módja szerint teljesítse a reá bízott feladatot. Erre buzdít az Apostol: „Minden tisztességesen és rendben történjék". (33) — Az ószövetségben is kijelölik a szolgálatra Dávid és a sereg elöljárói azokat, kik lantokkal, kobzokkal és cintányérokkal prófétáljanak, szám szerint ellátva a reájuk bízott szolgálatot". (34) — Ügyelnie kell az elöljárónak, hogy serényen és ne lanyhán vagy hanyagul szolgálják Isten ügyét, a kötelező istentiszteletet, mert „átkozott, aki az Úr művét hanyagul végzi". (35) Áhítattal és tisztelettel, szórakozottság és zaj nélkül, megkülönböztetett viselkedéssel és figyelmesen imádkozzák a szent zsolozsmát,