Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VI. FEJEZET. Az elöljáró ötödik szárnya: A körültekintő ítélethozás

veszélybe rohanása a földi dolgok elvesztésénél. 13 A lelkek vezetőjének és őrének elsősorban a lelkiekről, az üdvösségre szükséges eszközökről és az erények erősödésére hasznos dolgokról kell gondoskodnia. Ezek a lelkipásztorkodás lényegéhez tartoznak és az ítéleten erről kell majd, a legkeményebb számot adnia az Úr előtt. Éber szemmel nézzen tehát utána, hogy mekkora hűséggel engedelmeskednek a szabályzatnak, a rendi határozatoknak s a szerzetesi fegyelemnek. Résen legyen, hogy a testvérek között állandó béke és szeretet uralkodjék. Hasonlóképen meg kell ismernie alattvalóinak lelkivilágát, s meg kell oldania zavaros problémáikat. Legyen előretekintő s óvja meg őket a bűnös veszedelmektől. Buzdítsa testvéreit a tökéletességre, öntsön erőt a bizakodókba, s oszlassa el a kételyeket. Adjon útmutatást a rájuk bízott munka eredményes véghezviteléhez, hogy amint szerzetesekhez illik, testvéreik épülésének előmozdítása közben lelkiismeretük ellen se tegyenek semmit. Ahol pedig csak Isten megsértése árán lehet az emberek kedvére tenni, ott meg kell őrizniök az Isten iránti engedelmességet és az emberekhez való türelmet, mert : „Inkább kell engedelmeskedni az Istennek, mint az embereknek." (37) — Az előljáró a testvéri közösségnek a feje, hogy amíg a többi rendtag a saját munkakörében van elfoglalva, ő mint a testület elseje, mindenütt az élen vigyázzon. Szinte valamennyit átérzi és mindent kormányoz. Mindenüvé mozgást és életet visz a szent engedelmességből fakadó parancsok és engedmények révén. Az ideghálózathoz hason-