Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VI. FEJEZET. Az elöljáró ötödik szárnya: A körültekintő ítélethozás

tűrni. Ezt hagyta jóvá az Űr Krisztus : „Hagyjátok mindkettőt felnőni aratásig", (21) — t. i. a konkolyt a búzával, továbbá : „Aki szennyes, legyen még szennyesebb." (22) Az előljáró azonban, ahol csak teheti, óvja meg őket a bűnrevezető alkalmaktól, s általánosságban intse őket, hogy észretérjenek. Milyen megindítóan teszi ezt az Úr Krisztus is Júdással szemben : „Jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja." (23) Lehetetlen egyébként, hogy Júdás átmenet nélkül vetemedett volna ekkora gaztettre, ha egy idő óta nem siklott volna a lejtőn mind mélyebbre. Nyilvánvaló tehát, hogy az Úr Krisztus sokáig hallgatagon tűrte őt, bár lelkivilága alaposan megromlott. A próféta szava él újra Krisztus ajkán : „Hallgattam, mintha nem láttam volna." (24) Ha az előljáró ezt titkolni akarja, nagy meggondoltságra kell törekednie, hogy el ne térjen a helyes állásponttól. — Ez az elővigyázatosság a második sor második „drágaköve" az előljáró keblén. 10 Némelyik ugyan súlyosan és nyíltan vétkezik, de a megérdemelt feddést el nem fogadja, vagy csak látszólag engedelmeskedik. Nem javul meg utána, hanem másokat is a rossz útra térít, vagy megbotránkoztat. Egyesek követik őket, mert azt látják, büntetlenül vétkeznek, s éppen e kímélet miatt várnak azok is elnézésre. Ahol felüti fejét mind a négy veszedelem, ahol súlyosan és nyíltan vétkeznek, ahol a makacsság és a beidegzett rossz szokás miatt nincs remény a javulásra, ahol nemtelen példával másokat romlásba döntenek, vagy legalább megbotránkoztatnak, ott mi más a feladat, mint a ragályos féreg kié-