Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)
VI. FEJEZET. Az elöljáró ötödik szárnya: A körültekintő ítélethozás
ha ítélete szerint nagyobb nehézséget nem kíván. Ahol azonban a fokozottabb lelki haszon vagy más szükség nem igényli a fölmentést, ott szigorúan ügyeljen azok megtartására. Az elöljárónak itt nem csekély szemfülességre van szüksége, ha meg akarja találni az arany középutat a rideg szigorúság és az engedékenység között. A morcos szigor nem örvend a testvérek között közkedveltségnek, s e miatt még a fontos és üdvös dolgokban sem engedelmeskednek készségesen. Ha pedig kellő mértéknél többet enged meg, akkor hamarossan fölüti fejét az egyre növekvő szabadosság, mert „aki megveti a keveset, lassankint tönkremegy." (19) 8 A hibázókat körültekintő jóakarattal igyekezzék meginteni. Ez a második sor szintén három drágakövet foglal magában, mert a vétkezők hármas osztályának megfelelően háromszoros mérsékletre kell szorítkoznia. Egyesek botlásuk után akár lelkiismeretük szavára, akár külső figyelmeztetésre hallgatva csakhamar a bűnbánat orvosságához menekülnek. Ezeknek lelki orvosaként az elégtétel keserű orvosságát a megbocsátás enyheségével édesítse, mert így könnyebben tesznek eleget Isten megbántásáért és a testvérek megbotránkoztatásáért. Ezáltal majd a többieket is jobban tartja vissza a botlásoktól. Másrészt gondoskodjék az elégtétel keménységéről, hogy a csekély büntetés láttán meg ne bánjék szívükben önkéntes megalázkodásukat. Szent Pál is felemeli itt szavát : „Testvérek, ha az ember valamely bűnre ragadtatik is, ti, kik lelkiek vagytok — értsd lelki orvosok —, az ilyent oktassátok a szelídség szellemében, de
