Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

VI. FEJEZET. Az elöljáró ötödik szárnya: A körültekintő ítélethozás

hogyan cselekedjen. Mert a jótett is csak akkor felel meg a jó fogalmának, ha véghezvitelénél az őt illető helyes utat tartjuk szem előtt. Szent Bernát hangoztatja : „Zárd ki a megfontoltságot, s az erény bűnné válik." (5) Nélküle a buzgóság veszendőbe megy. Ide illik a Rómaiakhoz írt levél sora : „Megvan bennük a buzgólkodás az Istenért, de ez nem olyan, minőt az ismeret kíván." (6) A rokonszenv is mindenütt megjelenik a sajnálkozó jámborság leplében. Azonban ellenük szól az írás szava : „Ki kíméli a pálcát, gyűlöli fiát," (7) — vagyis aki a könyörületesség örve alatt nem fenyíti a vétkezőt, veszedelembe dönti annak lelkét. Az oktalan türelem továbbá meglazítja a kormányzás szigorát, mert félénk alázatasságból nem fékezi az ellenszegülőket. Erre emlékeztet Roboám esete: „Roboám ügyetlen és félénk szívű ember volt, s nem tudott szembeszállni velük," (8) — t. i. azokkal, akik vele és az Úrral szembehelyezkedtek. Be kell látnunk azt is, hogy semmiféle jópélda sem lesz elég hatásos mások épülésére, ha elhamarkodottan tették azt, amint a jó eledel sem ízletes sótlanul. A Szentírásban ilyen felhívásokat találunk erre vonatkozólag : „Minden áldozati ajándékodban mutass be sót." (10) — „Ha helyesen áldozol, de nem osztasz helyesen, vétkeztél." (11) Nem elég tehát csak jót cselekednünk, hanem szemügyre kell vennünk, hogy miként, mikor, hol, és miért tegyünk valamit. 3 Meglehetősen sok olyan eset üti föl fejét, amelyet az elöljárónak nagy körültekintéssel kell megoldania. Valamennyit nem lehet itt szűk keretek között előadnunk, mégis meg kell