Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

V. FEJEZET. Az elöljárók negyedik szárnya: A példaadó élet

sem szívlelik." (20) A lelkek vezetőjének különösen kell arra törekednie, hogy rábízott fiait Krisztushoz tegye hasonlóvá. Úgy vésse szívükbe Krisztus életét és tanítását, hogy ne csupán gondolatban figyeljenek rá, hanem kövessék őt erkölcseikben is. Buzdítsanak az Apostol szavával : „Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek az Isten példáját." (21) Továbbá : „Fiacskáim, kiket fájdalommal szülők újra, míg Krisztus kialakul bennetek!" (22) Azonban pusztán szép szavak után csak keveset tudnak elsajátítani a krisztusi életművészetből. Azért egyéni életével kell kialakítania annak látható képét, hogy minél mélyebben égessék azt szívükbe. Lelkesítsenek az Apostollal : „Legyetek az én követőim, mint én is Krisztusé." (23) Mintha mondaná : Ha Krisztus képmását keresitek, hogy mint példaképet kövessétek, annak megvalósulását saját erkölcsi életemben találjátok: „Elek pedig már nem én, hanem Krisztus él bennem !" (24) Krisztus helyettesének Krisztus hivatását kell betöltenie. Juttassa érvényre alattvalói között Krisztus akaratát, éljen hatalmának tekintélyével és személyében jelenítse meg méltóságát. Akkor éri el célját, ha jószándékait alattvalói körében kalászba szökteti, ha tekintélyével keresztülviszi azt, ami javukra szolgál, továbbá, ha feddhetetlen életével és erkölcseivel megmutatja a krisztuskövetés igazi útját, Szent Pál az apostolok nevében nyilatkozik erről: „Mi ugyanis nem önmagunkat prédikáljuk, hanem Jézus Krisztust, a mi Urunkat, önmagunkat pedig mint a ti szolgáitokat Jézusért". (25) Krisztus helyett önmagát prédikálja, aki saját dicsőségét keresi beszédeiben.