Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

V. FEJEZET. Az elöljárók negyedik szárnya: A példaadó élet

úgy foglalkozzunk mindenkivel, hogy senkiben se ébredjen az a gyanú, mintha őt mások előtérbehelyezésével megvetőleg elhanyagolnánk. Érezze át a legkisebb is, hogy megbecsüljük s emiatt elöljárójában oly hűségesen bizakodjék, mint egyetlen barátjában. Ne történjék meg, hogy valakinek mások iránti méltatlankodása vagy féltékenysége miattunk találjon tápot. Ne ismétlődjék meg a bibliai József esete, akit gyűlöltek testvérbátyjai, mert atyjuk kivételes módon szerette. (12) 8 Alattvalói bizonyára megbíznak benne, ha nem ingatag elhatározásaiban és nem szélkakas szándékaiban. Ne legyen oly határozatlan, hogy visszatetszéssel fogadja, amit egyszer már jónak látott. Ne akarja változékony kedvvel hol ezt, hol azt, éppen az ellenkezőjét minden észszerű ok nélkül. Ki bízik akkor ítéletében, s ki hajol meg akarata előtt, ha semmiben sem állhatatos ? Éppen ezért alattvalói nem tudják értékelni bölcseségét, s nehezen szánják rá magukat parancsának teljesítésére. Ëz a visszás helyzet mindkét esetben nem csekély lelki kárt okoz. Ettől a gerinctelenségtől óv Szent Pál : „Mindezt vizsgáljátok meg, ami jó, azt tartsátok meg." (13) „Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül," (14) — bármit is tesztek. Ha mindamellett mégis megvan az észszerű ok, hogy komoly szükség, vagy lelki haszon miatt megváltoztassuk előbbi tervünket, ez nem a hányavetiségnek, hanem a megfontolásnak a jele. Amint oktalan dolog volna a jót rosszabbal fölcserélni, épenúgy esztelen makacsság az a nyakas ragaszkodás, amely eredeti elgondolásától még a nyilvánvalóan nagyobb jó ked4 Elöjárók Aranykönyve