Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

V. FEJEZET. Az elöljárók negyedik szárnya: A példaadó élet

bútorzata, asztala, takarója és más használati tárgya ne áruljon el kérkedést vagy különcködést, feltűnő dolgokat másnál se tűrjön meg. A hasonló a hasonlónak örül, a nagyra hivatott a magasztosnak, az alázatos az egyszerűnek örvend. Nem alázatos szív ismertető jele a különlegességek kíváncsi hajszolása, az értékes holmik megszerzésének vágya, és a kiváló ,ritkaságok vadászata. Jób szavai szerint az Úr „szembe néz minden hanyagsággal : Ő a király minden kevély állat felett." (9) 6 A megbecsülést érdemlő komolyságra három körülményből lehet következtetni : ha nem könnyelmű magatartásában, ha kerüli a pajzán és a szerzeteshez méltatlan szavakat és tréfákat. Bár ezek néha ártatlan humornak tűnnek fal, mégis elhomályosítják tiszteletreméltóságát és tekintélyét. Nagy Szent Gergely szerint „nem talál a szívekhez annak beszéde, aki könnyelmű magaviseletűnek látszik." (10) Az elöljárót bár közkedveltség illeti, mégis üdvös, ha az elbizakodottak félve tisztelik. A szeretet is kedvesebb, ha tisztelettel párosul. Ez nyilvánul meg a végtelen szent Isten iránt való szeretetben is. Minél magasztosabbnak ismerjük meg fönségét, annál inkább kedveljük a hódolat édességét, amely méltóságát megilleti. A zsoltáros is ezt zengi : „Édes az Úr és igazságos, útba igazítja a vétkeseket. (11) 7 Az elöljáró tiszteletet vált ki, ha nem könnnyelmű érzelmeiben, ha nem melenget feltűnő vonzalmat nők vagy más kétes személyek iránt. A jobbra törekvő lelkeknek ugyan több helyet kell szorítanunk szívünkben s az üdvösség reménye miatt át kell ültetnünk valamennyiüket Krisztusban. Külsőleg azonban