Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

V. FEJEZET. Az elöljárók negyedik szárnya: A példaadó élet

sokra magát és nem kapaszkodik vezető helyre. Hadd lássák, hogy fél attól s csak a hivatalos kényszer rögzíti oda, holott inkább alattvaló szeretne lenni. Győződjenek meg róla, hogy önmagánál sokkal jobbaknak tartja azokat, akiknek élén áll, s hogy szolgájuknak, mintsem uruknak vagy mesterüknek vallja magát szívesebben Az Úr Krisztus így figyelmeztet : „Aki nagyobb köztetek, legyen mint a kisebb és aki elöljáró mint a szolgáló." (7) Sírák fia szintén hozzá intézi szavait : „A lakoma fejévé tettek ? El ne bízd magadat ! légy olyan társaságukban, mint aki közülük való." (8) 4 Legyen az elöljáró közvetlen és nyájas, hogy alattvalói akadály nélkül közeledhessenek hozzá s bizalommal szólhassanak előtte szükségeikről. Türelmesen hallgassa meg őket, jóságosan teljesítse kérésüket, oktassa serényen és buzdítsa mindnyájukat buzgalomra. Inkább arra törekedjék, hogy szeressék, mintsem hogy féljenek tőle, mert szívesebben engedelmeskedünk annak, akit kedvelünk, mintsem annak, akitől rettegünk. A szeretetből fakadó engedelmességet a szíves önkéntesség jellemzi, míg a félelemből származó engedelmességet a kényszer váltja ki. Mennél szívből fakadóbb az engedelmesség, annál érdemdúsabb. Az elöljárói hivatalnak célja épen az, hogy a reábízott lelkeket az örök élet felé vezérelje, s a hasonló érzelmekkel járó erényekre buzdítsa. 5 Legyen kisigényű az ideiglenes dolgok használatában. Ne őrizzen magánál pompára szolgáló tárgyat s ne ragaszkodjék hozzá, hanem minden használati eszköze az önkéntes szegénységről beszéljen s alázatosságról tanúskodjék. Ruházata, könyvei, cellája, fekvőhelye.