Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

V. FEJEZET. Az elöljárók negyedik szárnya: A példaadó élet

zata ne legyen eltérő azoktól, akikkel egy fogadalom szerint él. Ne vonakodjék azoktól a feladatoktól, amelyeknek teljesítésére másoknak parancsot adott. Ha a pásztor eltávozik a nyájtól, juhait a farkasok fogainak hagyja áldozatul. Erős legyen az erőseknek és gyenge a gyengéknek, amint az Apostol írja magáról : „A gyöngéknek gyönge lettem — t. i. példakép gyanánt, — hogy a gyöngéket megnyerjem. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek." (5) Ha egészséges létére a betegeskedők szokásait követi, akkor a saját példájára azokat is testi emberekké neveli. Ha pedig segítségre szorulva visszautasítja a gyöngélkedőknek hasznos orvosszereket, kislelkűekké teszi éppen az erőtleneket, hiszen eljárásával valóságosan beleegyezik a gondolatba, hogy azok is hasonlóképen cselekedjenek. Mindez úgy tűnik fel, mintha maga sem kívánná lelkük javára a gyógyulás útját. Serényebben harcol a harcos a csatasorban, ha látja, mint viseli vezére az élen vele együtt az ütközet hevét. Az Apostolok Cselekedeteinek bizonysága szerint : „Minden időben, mikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől, addig a napig, melyen felvétetett tőlünk," (6) vagyis az első napoktól kezdve, amidőn keresztsége után tanítványok csatlakoztak hozzá, egészen Atyjához való visszatérésének percéig, példájával tanított bennünket. Szűkebb körben meghitt barátságban élt tanítványaival. Ezen a környezeten kívül, amint épen a helyzet megkívánta, üdvösen foglalkozott a néppel. 3 Legyen erkölcseiben alázatos lelkületű. Erényes életével mutassa meg, hogy nem tartja