Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

IV. FEJEZET. Harmadik szárny: A türelem

hogy eltérítse az embert tetteitől és megszabadítsa a kevélységtől, hogy visszatartsa lelkét a sírveremtől és életét, hogy ne rohanjon kardba. Meg is feddi őt még fájdalommal az ágyban," stb. (23) A kellemetlenségekkel meglátogatott elöljáró megpróbáltatásaiban lássa saját üdvösségének zálogát és lelki haladásának biztosítékát. E nélkül sikerei könnyen az önhittség szélviharába ragadnák. Hasonlóan történt ez Dávid királlyal, az Isten szíve szerint kiválasztott férfiúval is: amidőn ellenségei szorongatták, igen jámbor és alázatos volt; amikor pedig szerencsecsillaga magasra emelkedett, súlyos bűnbe esett. Megtört szívvel így sóhajt fel: „Jó nekem, hogy megaláztál engem". (24) 10 Érdeme emiatt, amint már említettük, megsokszorozódik. Nemcsak a magában és másokban diadalra segített jóért kap dicsőséges jutalmat, hanem a békésen tűrt balsikerekért is ékesen megkoronázzák. A tűzben megpróbált arany ragyogóbb és ékesebb lesz, mint a Bölcseség könyve bizonyítja: „Megvizsgálta őket, mint az aranyat a kohóban". (25) Lelkiéletünk gyakran úgy fejlődik, hogy észre sem vesszük. Olyankor erősödik, amidőn gyengülni véljük. Az Úr ad hasonlatot róla: „Úgy van az Isten országa, mintha az ember magot szór a földbe; azután alszik és fölkel, éjjel és nappal, s a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan". (26) Nem is csoda, ha az elöljáró minden igyekezet mellett sem ér el sikert sok egyénnel, hiszen az isteni közreműködés sem lesz eredményes minden lélek számára: „sokan vannak a hivatalosak, de kevesen választottak". (27) Nem minden elve-