Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

IV. FEJEZET. Harmadik szárny: A türelem

7 Legyen kitartó türelmében, önkéntes áldozatvállalása és buzgósága hivatalos föladataiban ne csökkenjen akkor sem, ha az a munka talán nehezére esik is, vagy talán késik a siker. Ne kedvetlenítse el se alattvalóinak nyersesége, se pedig más nehézség, mert állhatatosságával nagy érdemekre lesz hivatalos. Bátorítsa őt a Szentírás szava : „Ti tehát legyetek erősek s ne ernyedjen el kezetek, mert meglesz munkátok jutalma." (20) Az elöljárónak ez a „keze" a munkálkodásban való kitartást s a kellemetlenségek szíves tűrését jelenti. Ha e kettőt nem bénítja meg a tétlenség és a türelmetlenség, örök jutalom várja földi útja végén. 8 Ezekben a viszontagságokban a lelkek vezére megtisztul a vétkek porától, amelyet rárak az emberi gyarlóság folytonos botladozása: „Mert sokban vétünk mindnyájan"—vallja Szent Jakab apostol. (21) Még a nagy szorgoskodás közben is gyakran becsúszik jónéhány figyelmetlenség. Az elöljárónak még itt kell megtisztulnia mindettől, nehogy odaát bűnhődjék még keményebben. „Ha valami gonoszat cselekszik, megfenyíted őt az emberek vesszeivel s az emberek fiainak csapásaival", int az Úr szava. (22) 9 Amíg ilyen dolgoktól fáj a feje, addig távol marad a kevélység ágaskodásától. Ez mindig igen veszélyes sarokból leselkedik a hatalmon lévőre. Hivatalának méltósága, függetlenebb szabadsága s jó tetteiben való tetszelgése könnyen fölfuvalkodottá tenné, ha az élet súlyának igája meg nem hajlítaná önhitt, büszke nyakét s nem védené meg a dölyfösség örvényétől. Az Úr „intvén fegyelemre őket,