Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

IV. FEJEZET. Harmadik szárny: A türelem

amit a Példabeszédek is bizonyítanak: „Ki megbolygatja házát, szelet nyer", (15) t. i. az elégedetlenségek viharát. Megfosztja a gyöngéket helyes ítélőképességüktől és kicsinyeskedővé neveli őket. A Példabeszédek írója is fölveti a jogos kérdést : „De ki tudja elviselni a haragra hajlamos lelket ?" (6) Végül pedig senki sern meri figyelmeztetni a bajokra, ő azonban „Béliái fia, úgyhogy senkisem beszélhet vele". (17) 6 Törekedjék az elöljáró békés lelkületre. Ne álljon bosszút a sérelmekért, senkit se gyűlöljön emiatt. Ne is fordítson kevesebb gondot rájuk. Ne igyekezzék ezeket eltávolítani maga mellől, hanem ellenkezőleg, annál szívesebben bánjon velük. A hálátlanságokért jóval fizessen vissza. így mind őket, mind a többieket elősegíti a tökéletesség útján s a legjobb Pásztor példájára maga is erényt gyakorol : „A Magasságbelinek fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz". (18) Kiket fog a pásztor sajátos kötelessége szerint tanítani az erényes életre, ha elriasztja magától a hibázókat? Kiket gyógyít az orvos, ha menekül a betegektől ? Hogyan arat dicsőséges diadalt a keménykötésű katonaújonc, ha elkerüli a támadó ellenfelet? Meggazdagszik-e a nagykereskedő, ha elhalasztja a jólfizető üzleteket ? Innen magyarázható, hogy annyi püspök és elöljáró szentté tudott lenni. Szüntelen jót cselekedtek. Elviselték szíves-örömmel az őket ért bántalmakat. Miközben mások épülésén fáradoztak, kötelességteljesítésük folytán a tökéletességnek igen magas fokára emelkedtek. Erre gondol Szent* Pál, amidőn azt írja, hogy „aki püspöksége kíván, derék dolgot kíván". (19) 40