Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

IV. FEJEZET. Harmadik szárny: A türelem

értékekről alig gondolkodnak. Az igazság szerint itélő elöljáró ezek láttára szinte sorvad és gyötrődik. Ahol nem tud vágya szerint segíteni a bajokon, ott szinte emberfeletti erővel kell majd türelmet tanúsítania. Ő is elmondhatja magáról: „Buzgóságom elsorvaszt engem", (5) „mert emészt a buzgóság házadért." (6) 4 S még mennyi türelemre van szüksége azoknak hálátlanságával szemben, akiknek megelégedését még néhanapján is alig tudja kivívni, noha éjjel-nappal töri magát értük. Panaszosan mindig azon rágódnak, hogy másképpen, sőt jobban is bánhatna velük, csak akarnia kellene. Kétségében gyakran nem tudja, hogy engedjen-e alkalmatlankodásaiknak, vagy pedig ridegen kösse magát ahhoz, amit üdvösebbnek hisz. „S nem tudom, mit válaszszak. E kettő okoz nekem vívódást, kívánok feloszlani és Krisztussal lenni, — írja Szent Pál is. — Ami sokkal jobb, de tiértetek meg szükséges, hogy megmaradjak a testben." (7) Türelem az élet sója még akkor is, amidőn tetteit félreértik és mindent rosszra magyaráznak, vagy pedig gyanakvó szemekkel fürkésznek utána, majd fejüket összehajtva elégedetlenkednek és áskálódnak ellene. Rágalmazzák és botrányt faragnak abból, amiről azt hitte, hogy Isten iránti és testvéri kötelességét teljesíti általa. Rendelkezéseivel és intézkedéseivel alig tudja már a bajokat orvosolni, sőt munkálkodása némelyiknek minduntalan visszatetszik és méltatlankodik miatta. Megtörténik az is, hogy nyíltan szembeszállnak vele, vagy pedig levélben vetik szemére kifogásaikat, uton-útfélen megvetően nyilatkoznak róla, másokat ellenmondásra biztatnak s közben ravasz