Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

IV. FEJEZET. Harmadik szárny: A türelem

üdvözülők gyarapításáért több lelket fogadunk a rend falai közé, mint amennyit helyzetünknek megfelelően eltarthatunk. Az effélelgyarapodás végül is csak szegénységünknek lesz az elszíntelenítése, hiszen sokan szívesebben látják vágyaik teljesülését, mintsem a nélkülözést. Szakadatlan futkosás fogja jelezni a'szükséges javakért való szorgoskodást. A kérésnek szokatlan útjaira tévednek, meggondolatlanságokat követnek el. Ha kapnak, nem veszik figyelembe a rendszabály előírásait. Fölborul az áhítat békéje, a szerzetesi erények pedig ritkaságszámba mennek. Szívesen távoznak hazulról, hogy odakünn kószáljanak és megszerezzék maguknak a testi kényelem eszközeit. A szabály szavának ellenére is bizalmas barátságokat kötnek, gyónógyermekeiktől ajándékokat kérnek, a lelkek gondozáséból haszonra törekednek, a gazdagoknak hízelegnek. Kitágítják szérűiket, pazar palotákat emelnek s a botrányokkal mit sem törődnek. Az Isten dicsősége pedig gonosz cselekedeteink következtében megvetést és kárt szenved, noha azért jöttünk a szent családba, hogy mi is dolgozzunk terjedésén és nemes példánkkal embertársainkat is tiszteletének növelésére birjuk. Ugyanezt a sajnálatos eredményt érjük el, ha ifjakat és ki nem próbált rendtagokat emelünk gyóntató, igehirdető Vagy előljáró tisztségébe. Sok dolog tetszetős ugyan az embereknek, Isten színe előtt azonban annál jobban elsötétítik a hit világoskodó fényét. A kegyelmi élet félreismerői a lelki élet egész velejét a külsőséges tiszteletadásban gondolják elérhetőnek. Ezért azután nagy hévvel tusakodnak érte, azonban a valódi lelki