Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

III. FEJEZET. Az elöljáró második szárnya: A könyörületesség

8 Orvoslásuk azt követeli, hogy távolítsuk el a botrányra vezető alkalmakat és gördítsünk akadályt a bűn biztos útja elé. Nem szabad látniuk vagy hallaniuk olyasmit, ami visszaesésüket előidézné s nem szabad megtűrniük, hogy sűrűn tartózkodjanak a házon kívül. Hasonló példával szolgál az írás: „Dinát, midőn elhagyta otthonát, elrabolták." (14) Buzdítsuk őket minduntalan türelmes példánkkal : hadd erősödjenek kitartó leikekké. Amíg kievickélnek tespedtségükből, óvakodjunk a keményebb korholó szótól s a legkisebb sérelemtől is, ami kedvüket szegné. Az Apostol így int : „Atyák ! Ne keltsétek föl a haragot gyermekeitekben, hogy kedvüket ne veszítsék." (15) Aki még inkább izgatja a már ingerült embert, az önmagára uszítja a csaholó kutyát, hogy harapja meg. Szokásaikat és tökéletlenségeiket jó akarattal kell kezelnünk, hiszen „nem lehet mindenki minden." (16) 9 A tudósok tudatlanságra magyarázzák a tudatlanok és iskolázatlanok helytelen gondolkodását. Az ernyedetlen egyének épilyen megbocsátóan veszik tudomásul mások botlásait. Belátják, hogy nem lehet mindenki tökéletes. Úgy tekintenek rájuk, mint akik Krisztusban még kicsinyek és zsengék, nem erőszakolnak vállukra erejüket meghaladó föladatokat s nem várnak tőlük bámulatos sikereket. Jákob is így sóhajtozik : „Tudod, Uram, hogy gyenge gyermekek, szoptatós juhok vannak velem, ha a járásban jobban megerőltetem őket, egy nap elhull minden nyájam." (17) Ezt a hibát követi el az, aki a kötelesség lépcsőjén fölfelé haladókat, mihelyt némi jóakaratot hordanak lelkük mélyén, rohamosan sürgeti erény3 Elöljárók Aranykönyve