Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

II. FEJEZET. Az elöljárók első szárnya: Az igazságért lángoló buzgóság

kerülése miatt nem szabad- visszatartanunk, hanem útnak kell eresztenünk. Máskülönben úgy tűnnék fel a dolog, mintha gonoszságuk tetszene a jóknak. Addig is, amíg megtűrik őket, az elöljárók ne sajnálják tőlük a büntetést, hanem figyelmeztessék, korholják, feddjék és fenyítsék őket ! Serkentsék szolgálatra, balzsamozzák őket lelkesítéssel, vigasztalással, rábeszéléssel és a biztatás olajával, hátha fölgyógyulnak a bűn betegségéből és megszilárdulnak a jóban. Zárják el a bűn útját s csökkentsék a bűnveszedelmet ! Velük kapcsolatban még a keményebb kötésűek is kevésbbé lesznek megingathatok a bűn alkalomszerűségével szemben. Az elöljárónak, mint Isten helyettesének, hatalma van házanépe fölött, ezért engedelmességgel tartoznak neki. De ha nem éleszti a lanyhulókat, ha megengedi a vétségek felburjánzását és szemet húny a rossz szokásoknak, ha elnézi a lábrakapott visszaélések megismétlődését és elharapódzását, ha tűri a fegyelem sikkadását, és nem állja útját sem a jelen visszás helyzetének, sem a fenyegetően közelgető botránynak, háromszoros felelősséggel tartozik majd Istennek. 16 Elsősorban számot kell adnia saját lustaságáról, mert nem tette meg hivatásbeli kötelességét. Ráalkalmazzák a Bölcseség könyvének szavait: „Mert noha országa szolgái vagytok, nem ítéltek igazán, nem tartottátok meg az igazság törvényét és nem jártatok Isten akarata szerint. Iszonyúan és hamar megjelenik nektek, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre." (23) Alattvalóinak bűneit is az ő fajára róják« hiszen azokat kötelessége szerint óv itosan el-