Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

II. FEJEZET. Az elöljárók első szárnya: Az igazságért lángoló buzgóság

nyok között." (14) A súlyosabb, de nem nyilvános bűnt könnyebb titokban orvosolni, mint az efféle botrányt. Az gyógyítható hallgatag bűnbánattal, míg ez utóbbit alig lehet kitépni azoknak a szívéből, akikhez híre eljutott. 10 Ne zavarjuk meg a buzgóságra való törekvést, hiszen minden jóravaló szerzetesrend ebből merít erőt és ez táplál az erényes életre. Elveszti frisseségét az a rend, amely nem ezzel az olajjal töltekezik. Ingatag a jócselekedetek magasbatörő épületváza, miként a kőfal kötőanyaggal való kötés nélkül, ha nem forr egybe gyakori ájtatossággal. (15) Amelyik szerzetben az áhítat melege meglangyosodik, ott a többi erény morzsája is bomlásnak indul. „A balga szüzek fáklyája olaj nélkül" kialszik. (16) 11 Mindezek mellett kerülni kell a külső fegyelem elhanyagolását, hiszen azt a szerzet díszére s a lelkifejlődés biztosítására foglalták szabályba. Mellőzése szétszórt lelkiismeretről s könnyelmű belső életről tanúskodik. A külső fegyelmet nem nélkülözhetetlenségük miatt követelik meg, hanem azért kell megtartanunk, mert elősegíti a szerzetesi életmód gyakorlati megvalósítását, egyöntetűségbe olvasztja a testvérek életkeretét. Megfékezzük általa egyéni ízlésünket s ennek következtében másokat sem zavarunk. Ezek a fegyelmi szabályok önmagukban közömbösek, de sohasem önmagukért vannak, Jhanem a nagyobb buzgóság kimélyítéséért. Éppen ezért bár odaadással kell engedelmeskednünk nekik, mégsem szabad aggodalmaskodnunk, ha néha váratlan eset következtében nem tudjuk azokat utolsó pontig megtartani. Csak szokásunkká ne váljék a kibúvás, mert újabb elnézésre, ellaposodásra és las-