Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

II. FEJEZET. Az elöljárók első szárnya: Az igazságért lángoló buzgóság

lalja a súlyosabb törvényszegéseket, mint a kisebb jelentőségűeket. A bölcs mindent értéke szerint ítél jónak vagy rossznak, az oktalan viszont kicsibe veszi a fontos dolgokat, s nagy jelentőséget tulajdonít a csekélységeknek : a gerendát szálkának minősíti, megszűri a szúnyogot, lenyeli a tevét. Jól mondja az Üdvözítő : „Tizedet adtok a mentából, rutából és elmulasztjátok, ami fontosabb." (13) Vak buzgalom ég bennük s nem az Isten sugallata vezérli őket. Egyesek nagyobb vezeklést rónak ki a karimában elmulasztott egyetlen fejhajtásért, mint szerzetestestvérükről elhangzott kiadós megszólásért. Hevesebben méltatlankodnak egyetlen elhibázott zsoltárvers, vagy a figyelembe nem vett rovat miatt, mint a tervszerűen készült botrány s az ezt követő felfordulás miatt. 9 Fájlalnunk és kerülnünk kell tehát az Isten parancsainak megszegését, az Anyaszentegyház sérthetetlen törvényeinek áthágását. Bánkódnunk kell az önkéntes fogadalommal vállalt kötelességek elmulasztásán és a szerzetszabály egyes pontjainak megtagadásán, de sirassuk meg főleg a bűn terhe alatt kötelező szabályok megsértését, óvakodjunk a fösvénységből, a büszkeségből, a gyűlöletből, a hirtelen haragból, a gyanusítgatásból, továbbá az ínyencségből, engedetlenségből s más gonosz forrásból táplálkozó botrányoktól, hiszen azok megfertőzik a szerzetcsalád jóhírének illatát. A hívek nem épülnek rajtuk s nem tanulnak tőlük jó magatartást, sőt még mélyebbre sülylyedjenek, mint amennyit erősödnek az erény példáján. Ezekhez szól az apostol szava : „Az Istennek nevét miattatok káromolják a pogá-