Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

II. FEJEZET. Az elöljárók első szárnya: Az igazságért lángoló buzgóság

lenségét, tapasztalod szeretetlenségüket, engedetlenségüket, Isten dicsőségének megcsúfolását, ellenségeinek megsokasodását és örvendezését. Oly mértékben sújt le felebarátod hanyatlása és bukása, amennyire epedsz üdvösségéért. 6 Bár ez az aggódás Istennek minden barátjától megkövetelhető, elsősorban mégis Isten helyettesei járjanak az igazság szeretetében és a hamisság gyűlöletében ; az ő legszentebb tetszése szerint: „szereted az igazságot." (7) Igazságon itt a lelkek üdvösségére és előmenetelére vonatkozó nagy-nagy figyelmességet kell értenünk. 7 Az alázatosság, a tisztaság, a szeretet és az irgalom, mint alaperények az örök törvényben forrásoznak, nélkülük nem üdvözülhetünk. Ezekhez soroljuk az ó- és újtörvényben kinyilatkoztatott parancsokat. Az Úr szava is azt mondja, hogy az isteni és felebaráti szeretet magába zárja az egész törvényt és a prófétákat : „Ebben a parancsolatban függ az egész törvény és a próféták." (8) Némelyik törvény Isten nevében emberi rendelkezésből fakad. így az Egyház is hoz kánonjogi előírásokat a közjó érdekében. Megszabja a szentségek kiszolgáltatásának módját, s körülírja a tételes jogon alapuló parancsokat. „A kánonok előírásaihoz mindenki ragaszkodjék" (9), mindenki tegyen eleget az állapotát érdeklő rendeleteknek s vesse alá magát a papokat és világiakat egyaránt kötelező intézkedéseknek. Az egyéni fogadalomból származó kötelezettségekre senki sem kényszerít ugyan, de ha Önként fogadtuk, mint isteni parancsot teljesítsük. A szerzetesek éljenek