Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

II. FEJEZET. Az elöljárók első szárnya: Az igazságért lángoló buzgóság

IL FEJEZET. AZ ELÖLJÁRÓK ELSÓ SZÁRNYA : AZ IGAZSÁGÉRT LÁNGOLÓ BUZGÓSÁG. 1 A lelkivezér első szárnya az igazságot féltő buzgóság. Birtokában igazságtalanságot lelkiismeretfurdalás nélkül sem önlelkében, sem másban nem ápolhat. Csak akkor értékelhetnek jónak bennünket, ha egyre jobban gyűlöljük a rosszat, mert amennyire szeretünk valamit, oly mértékben fájlaljuk pusztulását. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a szerzet vagy az Egyház tagjait a jóság' szempontjából négy csoportba sorolhatjuk. 2 Az első csoportba tartozók rosszat nem tesznek, de a jócselekedetekben sem buzgólkodnak. Nyugodtan és békében élnek másokkal, nem vétenek senkinek, gonosztettel sem botránkoztatnak meg senkit. A Királyok első könyve szerint: „Azok az emberek igen jók voltak hozzánk és nem bántottak minket." (1) A mindennapi életben jó embereknek tartjuk azokat, akik szelíd modorúak, mindenkivel barátságosan érintkeznek, noha lanyhák az erények elsajátításában. A megkeresztelt kis gyermekeket is ezen a jogon nevezhetjük jónak. 3 A második osztályba tartozók már valamicskével jobbak : rosszat nem tesznek s napjaikat jócselekedetekben töltik el. A józanság, 2 Elöljárók Aranykönyve