Elöljárók aranykönyve (Gyöngyös 1944)

I. FEJEZET. Mindig az alkalmasabbat kell elöljárónak kiszemelni. A kezdők vezetőre szorulnak, akik pedig ezt nélkülözhetik, négy erényben kell kiválniok

ságosan és békességben élnek, de mint elöljárók haszontalanul, észszerűtlenül és hanyagul kormányoznak. Mindkettőnél vannak tehát érdemesebbek az elöljáróságra". Mózes sem állított vezetőül a népből akárkit, hanem kiválasztott minden törzsből a közügyekben jártas és jóravaló férfiakat, hogy szolgáltassanak igazságot a népnek minden időben. (4) Mert aki feladatává tette mások lelki vezetését, elsősorban önmagának kell szilárd elhatározással a jámborságban előhaladnia, azt fokozatosan állandó érzületté fejlesztenie. Az Úr is előbb példával tanított s csak azután szóval : „Jézus cselekedett és tanított kezdettől fogva". (5) 2 A kezdők mesterre szorulnak, mert eddig nem hallott ismereteket kell elsajátítaniok arról, ami előhaladásukra meg üdvösségükre hasznos és szükséges. Tudniok kell, hogy mit kerüljenek, miként legyenek előrelátóak, mit cselekedjenek, miben reméljenek, mitől óvakodjanak vagy mint tegyenek éles különbséget a kisebb-nagyobb jó és rossz között : „Arra van szükségtek, hogy valaki titeket tanítson Isten beszédeinek első elemeire." (6) Edzeniök kell magukat az erények gyakorlásában, mert a jó ismerete mit sem ér, ha nem ültetjük át a cselekvő, a gyakorlati életbe. Az orvostudományt sem elég hallgatni, hanem gyakorlatban is meg kell valósítani. A tüzetes tevékenység a puszta hallásnál maradandóbban vési az észbe a tudományos ismereteket. A kezdők csak lanyhán szánják magukat az erényes életre ; üdvös dolog tehát, ha valaki néhanapján serkenti őket. A lelki mesterek különféle erénygyakorlatokra szorítják tehát