Élet fája (Budapest)

JÉZUS SZENVEDÉSÉNEK TITKAI - NYOLCADIK GYÜMÖLCS: Győzelme a haláltusában

alatt Mária Magdolnát úgy gyötörte szíve fájdalma, annyira megindította a kegyelet édessége, és olyannyira vonzotta a szeretet köteléke, hogy feledve asszonyi gyengeségét, a sír meglátogatásától sem a sötétség homálya, sem az üldözés veszedelme nem tartotta vissza. Sőt, kívülállván, könnyeivel áztatta a sírt, és a visszatérő tanítványokkal nem ment haza, hanem az isteni szeretet tüzétől felgyullasztva, semmi sem ízlett neki a síráson kívül. Elmondhatta a jövendölést: Az én könnyhullatásom kenyerem nékem éjjel és nappal, midőn naponként mondják nekem: Hol van a te Istened?

10

2 Én Istenem, jóságos Jézus, engedd meg nekem, mindenképpen érdemetlennek, jóllehet nem voltam méltó arra, hogy ott testben megjelenjek, de lelkem ugyanolyan hűséggel ragaszkodik Hozzád, aki értem keresztre feszíttettél és meghaltál: engedd, hogy kivegyem részem azokból az érzelmekből, amelyeket ártatlan Anyád és a bűnbánó Magdolna szenvedésed órájában érzett.