Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
I. FEJEZET. A magyar rendtartományok
Amint az eddig előadottakból láthatjuk, a spirituálisok tábora, melyhez a rendnek legkiválóbb tagjai tartoztak, éppenséggel nem jelentett valamely eretnek vagy szakadár felekezetet. A spirituálisok, igaz, nem fogadták el azokat az enyhítéseket, melyeket a pápák (IX. Gergely, IV. Ince, III. Miklós) a kevésbbé szigorú felfogásúak kedvéért a Regulán tettek, nem él'ek a pápák adta kedvezésekkel, enigedelmekkel, de ezzel még nem vétettek a hit ellen. Ellene csak úgy vétettek volna, ha tagadták volna a pápának azt a jogát, hogy a Regulán könnyítsen, vagy ha azt mondták volna, hogy ahogy a pápa magyarázza a Regulát, az tévedés, ámde ezt nem tették. Elösmerték a pápa jogát az enyhítésekre, elösmerték, hogy a pápa a Regulának erre vagy arra kötelező erejét így vagy úgy helyesen magyarázza, csak éppen, hogy ők, magukra nézve, a Regulát eredeti szigorúsága szerint, enyhítések nélkül igyekeztek követni, magukra nézve belőle több gyakorlati kötelezettséget vontak le, mint amennyit belőle a pápa szükségképp folyónak hirdetett. Még akkor is, mikor az u s u s-ra nézve mást állítottak, mint amit a pápa igazában kijelentett, felfogásukat a pápa bullájából vélték kiolvashatni, nézetük helyességét a pápa bullájával akarták bizonyítani, tehát legfeljebb csak tévedtek, de semmi esetre sem jutottak a pápa tekintélyével akarva, formálisan ellentétbe. A spirituálisoknak csak egy része vált a pápának ellenségévé s csatlakozott az eretnek fraticell i-hez, bisochuso k-hoz és apoca1 y p t i k u s o k-hoz. Szakadárrá, schismaticussá is csak a spirituálisoknak egy része — igaz, nagyobb része — és nem valamennyi spirituális vált. Hogy ugyanis a rendben való viszályt megszüntesse, V. Coelestinus pápa (1294) a spirituálisokat felmentette a Szent Ferenc-rend generálisának való engedelmesség alól és egyesítette őket a Coelestinus-remetékkel. VIII. Bonifatius pápa (1294—1303) 1302 ben ezt az intézkedést megszüntette, ámde a spirituálisok többsége nem engedelmeskedett a pápának. Hogy a schismatikusokat megnyerje, V. Kelemen pápa (1305—1314) azExivi de Paradiso bullában a Regulának egy magyarázatát adta ki. XXII. János pápa (1316— 1334) is megparancsolta 1316-ban a Quorumdam e x i g i t bullában, hogy a szakadárok a generális fenhatósága alá visszatérjenek, de ők most sem hallgattak a pápa szavára, hanem Siciliába vonultak és Ce v a-i Henriket választották meg generálisuknak. 1 7 Azután a conventualisok és a spirituálisok közt új vita támadt arról a kérdésről, vájjon eretnekség-e azt állítani, hogy Krisztus és az Apostolok sem egyenként, sem közösen nem birtak tulajdonnal. Még mielőtt a pápa e kérdésben döntött volna, Cesenai Mihály generalis, Occam és mások a perugiai egyetemes káptalanon kijelentették, hogy nem eretnekség azt hirdetni*. 1 7 Brück, i. h. u. o.
