Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek
hink van erről az Originális Referada-kbó'H, különösen a jezsuitákat illetően. Jtt most csak azt jegyezzük meg, hogy a világi kormány valahányszor csak valamely bűnös igénybe vette az asylum-jogot, mindig szigorúan alkalmazkodni igyekezett az, e jogra nézve fennálló pápai conslitutiokhoz, továbbá itt most csak három olyan esetet említünk fél 1, mely, a menedékjoggal kapcsolatban, a ferenceseket érintette. 1751-ben egy gyilkos Jászberényben a vesziőhelyrőli a ferencrendiekhez menekült. Mialatt ott volt, övéi kegyelmet kértek számára. Megkapta, mert nem lehetett egészen bizonyosan megállapítani, bogy, több bűntárs közül ki mérte a halálHos csapást a meggyilkoltra? de meg, mert a bűntársak kivégzésével már elég tétetett az igazságnak. A királynő a helyi politikai bírósági hatóságot, mert a bűnöst nem őrizte jobban, megróvatta, azokat pedig, ldk a szökevényjt szökésében segítették és a hóhért megverték,, megbotoztatta. 135 5 1753-ban egy ember, másokkal együtt, Szegeden a es. kir. sóraktárból sót lopott. A minoriták kolostorába menekült. Társait felakasztották, ö kegyelmet kért. A cancellaria, az enyhítő körülményekre való tekintettel, pártolóan terjesztette folyamodását a királynő elé, azt javasolva, hogy a királynő őt két évi börtönre és kényszermunkára Ítélje. A királynő a cancellaria javaslatát jóváhagyta. 135 6 Mint az, ez ügyre vonatkozó referada-ból megtetszik, itt csak egy esetleg hozandó halálos itéfíet alól való felmentésről volt szó. A város törvényszéke ugyanis a bűnöst még nem ítélte halálra, éppen azért, mert az asylumban tartózkodott. Azt is megtudjuk a referada-bóí, hogy a törvényszék a menekültet csak úgy szembesíthette bűntársaival hogy előbb a törvényszék reversalist (kötelezőt) adott a minoritáknak, hogy a menekültet semmi hántásban sem részesíti'. így azután a menekültet kieresztették a menedékhelyről, hova a szembesítés után megint visszament. A menekültet vallatásakor természetesen kínpadra sem volt szabad vonni. A cancellaria véleményében azt is felhozta, hogy a menekült a görög keleti vallásról a ka/tholikusra tért. 1755-ben egy szökött katona a miskolci minoritákhoz menekült!. A házfőnök nem akarta őt kiadni, pedig ki kellett volna adnia, merít a katonaszökevényeket már nem ítélték halálra, hanem csak 10 évi kényszermunkára. A katona azután a minoriták kolostorából is megszökött. Mivel a kolostor szegény volt, de meg mert a superior annak idején a menekült őrzésére kért katonaságot (káplárt), így a királynő a superiort csak arra ítélte, hogy a kiadás megtagadása miatt, a vármegye gyűlésének színe előtt megrovásban részesítsék. 135 7 135 5 Or. Ref. 1751. 36. 135a or. Ref. 1753. 56, márc. 2. Exm. márc. 5. 135 7 Or. Ref. 1755. 178. Exm. aug. 4.
