Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek
Történt erre, hogy a ferencrendiek nem csak Mitrovica, hanem valamennyi plébánia ügyében, melyet tőlük Szlavóniában és a Szerémségben eil készültek venni, a pápához fordultak. Ennék kapcsán a királynő egy 1752-iki, egészen más fajta ügyekről, mint a jelenlegi, szóló referádára ezt irta reá: Szintúgy terjesszen föl hozzám a cancellar rendes jegyzéket a bosnyák franoiskánusokra nézve is, kik a plébániák és Mitrovica miatt valóban a pápába kapaszkodnak. 134 4 A követelt jegyzék már néhány nap múlva a királynő asztalán volt. Benne a cancellar ezt írta: A bosnyák ferencesek provinciálisa a cancelliarnak kijelentette, hogy mind Mitrovica, mind egyáltalában a plébániák ügyében Rómába fordul, ő felsége már megparancsolta a cancellarnak, hogy írjon Mellini bibornoknak, ö felsége (római) ministerének, törekedjék, hogy Rómában a franciskánusok folyamodását a limine (kezdettől, szinte még szóba sem állva velük) utasítsák el, sőt szabadabb életükmódját a kolostori fegyelem üdvös korlátai közé szorítsák. A levél Mellininek el is ment, válasz is érkezett már tőle, márc. 1-i kelettel, melyben azt írja, hogy 1 a pápa esetleges gyanújának eloszlatása végett jó volna az okiratokat (a királyi privilégiumokat, protectionalisokat) Rómába elküldeni, a kihágások ügyében pedig a tartományi főnökök és a püspökök eljárhatnak és a bűnösöket megbüntethetik. (íme, milyen szépen megírta Mellini az igazságot!) Nos, Mellini az eddigiekből a doli go k állását nyilván nem értette meg jól. (De nem ám, — hogy is érthette volna meg, hogy tulajdonképp nem a kihágásokról, hanem arról van szó, hogy a plébániákat a ferencrendiektől elvegyék.) írni kell tehát neki újra, bővebben, hogy megértse, hogy a ferencrendiek fészkelődnek (inquieti, — hogyne fészkelődnének, mikor a kenyeret akarják a szájukból kivenni), hogy tehát buzgón törekedjék, hogy az ő fészkelődésüket (inquietudo) visszautasítsák. Meg kell írni a bibornoknak, hogy a ferencrendiek szabadabb (liberior) életének megfékezése (coercendam) végett a felség már tett és fog is még tenni intézkedéseket, de a provinciálisok maguk is szabadabb életűek (libérions vitae) és hogy tehát Rómából is történniök kell rendelkezéseknek. (Szóval, jól reájuk kell ijeszteni a franciskánusokra, hogy a plébániák ügyében elhallgassanak.) A kiráíliynő erre reáirta: expediatur, ami annyit tett, hogy Mellini-nek a második,'bővebb levelet is küldjék el. 134 5 Nem találjuk nyomát, hogy a pápa bármit is tett volna a ferencrendiek érdekében. Ez természetes, hisz tudhatta, hogy bármit ír, mint annyi más ügyben, a ferencesekében is végüli csak meg kell nyugodnia a királynő akaratán. Ügy volt már Mária Terézia előtt is régen, de úgy volt különösen 134 4 . . . desgleich eine ordentliche nota, wegen der bosnisch franciscanern (einreichen) , die sich würlklioh an papsten wégen der pfarrn und mitrowitz gehengt. — Or. Ref. 1752. 70. Exm. ápr. 8. i» 4 5 Or. Ref. 1752. 75. Exm. ápr. 16.
