Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)

V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek

Történt erre, hogy a ferencrendiek nem csak Mitrovica, hanem vala­mennyi plébánia ügyében, melyet tőlük Szlavóniában és a Szerémségben eil készültek venni, a pápához fordultak. Ennék kapcsán a királynő egy 1752-iki, egészen más fajta ügyekről, mint a jelenlegi, szóló referádára ezt irta reá: Szintúgy terjesszen föl hozzám a cancellar rendes jegyzéket a bosnyák franoiskánusokra nézve is, kik a plébániák és Mitrovica miatt valóban a pápába kapaszkodnak. 134 4 A követelt jegyzék már néhány nap múlva a királynő asztalán volt. Benne a cancellar ezt írta: A bosnyák ferencesek provinciálisa a cancel­liarnak kijelentette, hogy mind Mitrovica, mind egyáltalában a plébániák ügyében Rómába fordul, ő felsége már megparancsolta a cancellarnak, hogy írjon Mellini bibornoknak, ö felsége (római) ministerének, töreked­jék, hogy Rómában a franciskánusok folyamodását a limine (kezdet­től, szinte még szóba sem állva velük) utasítsák el, sőt szabadabb életük­módját a kolostori fegyelem üdvös korlátai közé szorítsák. A levél Mellini­nek el is ment, válasz is érkezett már tőle, márc. 1-i kelettel, melyben azt írja, hogy 1 a pápa esetleges gyanújának eloszlatása végett jó volna az ok­iratokat (a királyi privilégiumokat, protectionalisokat) Rómába elküldeni, a kihágások ügyében pedig a tartományi főnökök és a püspökök eljárhat­nak és a bűnösöket megbüntethetik. (íme, milyen szépen megírta Mellini az igazságot!) Nos, Mellini az eddigiekből a doli go k állását nyilván nem értette meg jól. (De nem ám, — hogy is érthette volna meg, hogy tulaj­donképp nem a kihágásokról, hanem arról van szó, hogy a plébániákat a ferencrendiektől elvegyék.) írni kell tehát neki újra, bővebben, hogy megértse, hogy a ferencrendiek fészkelődnek (inquieti, — hogyne fészke­lődnének, mikor a kenyeret akarják a szájukból kivenni), hogy tehát buz­gón törekedjék, hogy az ő fészkelődésüket (inquietudo) visszautasítsák. Meg kell írni a bibornoknak, hogy a ferencrendiek szabadabb (liberior) életé­nek megfékezése (coercendam) végett a felség már tett és fog is még tenni intézkedéseket, de a provinciálisok maguk is szabadabb életűek (libérions vitae) és hogy tehát Rómából is történniök kell rendelkezéseknek. (Szóval, jól reájuk kell ijeszteni a franciskánusokra, hogy a plébániák ügyében elhallgassanak.) A kiráíliynő erre reáirta: expediatur, ami annyit tett, hogy Mellini-nek a második,'bővebb levelet is küldjék el. 134 5 Nem találjuk nyomát, hogy a pápa bármit is tett volna a ferencren­diek érdekében. Ez természetes, hisz tudhatta, hogy bármit ír, mint annyi más ügyben, a ferencesekében is végüli csak meg kell nyugodnia a királynő akaratán. Ügy volt már Mária Terézia előtt is régen, de úgy volt különösen 134 4 . . . desgleich eine ordentliche nota, wegen der bosnisch franciscanern (ein­reichen) , die sich würlklioh an papsten wégen der pfarrn und mitrowitz gehengt. — Or. Ref. 1752. 70. Exm. ápr. 8. i» 4 5 Or. Ref. 1752. 75. Exm. ápr. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents