Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek
fölemeflkedni a püspök kitűnő buzgósága es a világi papság buzgó gondossága miatt. 132 8 Tehát ami baj volt Szlavóniában, az mind a ferencrendiek bűne volt, — talán az is nagy bűn volt, hogy Imbrisimouich Lukács, a Sólyom, a szegény ferences barát, Szlavóniát a török uralom alól a Habsburgok részére fölmentette és hogy egyáltalában abban az országban a mohácsi vésztől kezdve a XVII. század végéig a kathoiikus hitet és a sziavon nemzetiséget, mint ezt persze nem Mária Teréz/ia hizelgő udvaroncai, hanem a komoly történetírás megállapította, azok a szegény franciskánusok tartották fenn, — és azután hogy abban az országban kezdtek a bajok megszűnni, az a világi papság érdeme voít. Ki ne látná mindebben a célzatosságot? Ki ne látná, hogy a királynőnek, a zágrábi püspöknek és a cancellariának minden eszköz jó volt, csakhogy a ferencrendieket a plébániákról elmozdíthassák és helyükbe világi papokat ültethessenek. 1764-ben a királynő elrendelte, hogy mivel van eset, hogy a török határon, Zágrábtól 14 mérföldnyire, a katholikusok a legközelebbi templomtól k i 1 e n c órányira vannak, a cancellaria szerezzen felvilágosítást a bántól és a zágrábi püspöktől a báni határőrvidék lelkipásztorkodási viszonyairól és tegyen véleményes jelentést, miként lehetne az ottani bajokon segíteni? 132 9 íme, így festett a valóságban az a nagy papbőség, mellyel Thcuiszy püspök a királynő előtt dicsekedett, és így festett annak a főpásztori buzgóságnák az eredménye, melyet, mikor arról volt szó, hogy Thauszyt évi 4000 forintnak a Cassa Parochorum-ba való fizetésétől fölmentsék, a cancellar a királynőnek annyira magasztalt, kiemelve persze azt is, mi a királynő kedvenc eszméjének annyira megfelelt: a püspök hadakozását a ferencren diek ellen. 133 0 A zágrábi püspök jobban tette volna, ha ahelyett, hogy — a királynőnek tetszeni akarva — oly nagy igyekezettel távolította el a szlavóniai plébániákról a ferencrendieket és tett helyükbe világi papokat, inkább a török határ mentén lakó árva hívek közé küldte volna papjait. Vagy arrafelé már igazán csak ferencrendieket kellett volna küldeni? Nos, nem csoda, ha mindazok után, mi velük történt, a ferencrendiekben sem élt már akkora kedv a kathoiikus népért való szenvedésre, mint a török időkben. Mint a fentiekből megtetszik, a szlavón nép szeretettel ragaszkodott régi hű atyáihoz, barátaihoz, a Szent Ferenc-rendiekhez. Azt is láttuk, hogy egy, előttünk ismeretlen nagyúr szintén védelmére kelt a franci; 132 8 Siquidem Partesi Sclavoniae, quae a tot annis sub administratione Pat rum Franciseanorum in plonam fere desolationem perducbae fuerant, iam lterum praetílaro Episcopi zelo et ferventi cleri saecularis cura assurgat. — Or. Ref. 1757. 92. jul. 21. E'xm. jul. 20. i 3 2° Or. Ref. 1764. 182. Exm. okt. 5. 133 0 Ld. a fent idézett 1757. 92. orig. referádát.
