Dr. Szabó György Piusz: Ferencrendiek A Magyar történelemben (Budapest 1921)
V.FEJEZET. A magyarkirályi hatalom és a magyar ferencrendiek
pökök jogának sérelme nélkül vannak adva és végül csak arra az időre, míg elég alkalmas világi pap nincs. 131 4 Egy, 1751-iki cancellári előadásban ezt olvassúk: A boszniai provinciabeli ferencesek a királynő rendelete alapján nem hogy buzgóbb működésre serkentek volna, hanem napról-napra ujabb panaszok érkeznek róluk, melyek hitelt érdemlően súlyos kihágásaikról szólnak. 131 5 (Hogyne, a püspökök szorgalmasak voltak a ferenerendiek feladásában.) Ha ezek miatt a püspökök fellépnek, a ferencesek a pápáktól és a királyoktól kapott kiváltságaikra ihivatkoz-nak. (Természetesen nem arrá nézve, hogy nekik szabad kihágásokat elkövetniök, hanem arra nézve, hogy tőlük a plébániákat ne vegyék el, — mert igazában nem is a kihágásokról volt szó, hanem a plébániák elvételéről.) A királyok a plébániák kezelését (igen, most már a cancellár is arról beszél, ami a tulajdonképpeni cél) nem állandóan, mindenkorra, hanem csak ideiglenesen, mint kisegítőkre, bízták a ferencrendiekre. ( ?) A királynő tehát mondja ki, hogy az érsekek és a püspökök ott, hol a ferencrendieknek conventjük van, tovább is engedjék meg nekik, hogy a plébániát kezeljék, úgy azonban, hogy a plébánosi tisztet illetően, a Tridentinum szerint is, ilyen ihelyeken is teljesen a püspököknek legyenek alárendelve, — más helyeknek pedig, melyeken csak a conventekből kiküldött atyák plébánoskodnak, buzgó világi papokkal való ellátásáról (a többi hiányzik, bizonyára azt írta még a cancellár: „gondoskodjanak az érsekek és a püspökök." A még meglevő utolsó előtti lapján a referádának megvan a Piacet.). 131 6 A commis»io mixla-nak 131 7 1753 jan. 3-iki, a királynő elé terjesztett Or. Ref. 1749. 165. szept. 15. Exm. szept. 22. 131 3 . . . novae etiam in dies contra eosdem affefruntur querelae, graves undique flde digne exponuntur excessus . . . isis Or. Ref. 1751. 147. 131 7 Magyarország-, Szlavónia- és Horvátországnak; több része nem polgári (vármegyei, helytartó tanácsi és cancelláriai) joghatóság, igazgatás, hanem katonai kormányzás, vagyis a bécsi udvari haditanács és a neki alárendelt katonai hatóságok kormáűyzása alatt állt — még egyházi, vallási ügyekben is. így pl. liâtni fogjuk, hogy azokról a szlavóniai plébániákról, melyek ja szlavóniai katonai határőrvidéken voltak, a királynő elé terjesztendő kimutatásokat nem a polgári, hanem a katonai hatóságok közben jöttével kellett elkészíteni. — Mivel 1 azonban az. egyjházi, vallási ügyeket Magyarország királya a legfőbb kegyúri jog alapján intézte és e jognak legfőbb őre, valamint e jog gyakorlására niézve a királyok legfőbb szerve a királyi magyar udvari cancellária volit, de meg mert azt az állapotot,, hogy a magyar szent korona térületének több része katonai kormányzás alatt áll, csak rendkívülinek, ideiglenesnek tekintették s így lehetetlennek tartották, hogy e részeken a királyi főkegyúri jog körébe vágó egyházi és világi ügyeket a magyar cancellária híre nélkül, tudtán kívül intézzék : mindezeknél fogva a katonai kormányzás alatt álftó; területeknek egyházi és vallási ügyeire nézve a királynő nem csak az udvari (haditanács, hanem a királyi miagyar udvari cancellária véleményét is kikérte, vagyis azt akarta, hogy ama területeknek nevezett ügyeit illetően az említett két hatóság, főkormányszék közösen adjaniak neki tanácsot. Evégre kellett a királynő akarata szerint az
